d.e. Nem elég hallani, tenni is kell! – Mt 7:24-27
Aki tehát hallja tőlem ezeket a beszédeket, és cselekszi azokat, hasonló a bölcs emberhez, aki kősziklára építette a házát. (Mt 7:24)
Isten úgy az Ó-, mint az Újszövetségben hangsúlyozza az Ige hallgatásának, olvasásának szükségességét (5Móz 6:4; Jel 1:3). Ez azért nagyon fontos, mivel a hit hallásból, a hallás pedig Isten igéje által van (Róm 10:17). Isten szavát nem elég csak a fülünkkel hallani, a szívünkkel is érzékelni kell.
Igeszakaszunkban Jézus kétféle igehallgatóról beszél. Ezeket azért is nehéz megkülönböztetni, mivel mindegyik követi, és hallgatja, amit mond. Ugyanakkor, hozzáállásukban nagyban különböznek. Hálás vagyok Istennek, hogy gyülekezeteinkben tiszta ige hangzik. De gyakran foglalkoztat, hogy mi lesz a sorsa a hallott igének. Fontos magamra ismernem az ige tükrében, de az is, hogy miután hazamegyek, ne felejtsem el, hogy az ige változtatni akar az életemen.
Jézus szerint az egyik hallgató engedelmes, míg a másik engedetlen a hallottak iránt. Aki biztos alapra, kősziklára, azaz Jézus áldozatára épített, annak nem lesz nehéz cselekedni a hallottakat. Jézus váltsága kiváltképpen való és jó cselekedetekre igyekvő népet tisztított magának (Tit 2:14). Ezeket a cselekedeteket pedig nem mi kell kiizzadjuk, ezek el vannak készítve, nekünk csak járnunk kell bennük (Ef 2:10). A cselekvést nélkülöző igehallgatás az intellektuális ismeret veszélyét hordozza magában, ami legtöbb esetben öncsaláshoz vezet (Jak 1:22). Hogy a hallott ige milyen módon kap helyet az életünkben, nem ritkán nehéz próbák, válságos helyzetek leplezik le, a valósággal szembesítve bennünket.
Jézus elismerően szól a filadelfiai gyülekezet angyalához: „... megtartottad állhatatosságra intő beszédemet... (Jel 3:10) Boldog, aki felolvassa, és boldogok, akik hallgatják ezeket a prófétai igéket, és megtartják azt... (Jel 1:3) A hívőnek nem mindegy tehát, hogy mit hallgat, vagy olvas.
Milyen sorsra jut a hallott/olvasott ige az életedben?
Mire építetted lelki életed házát, kősziklára vagy futóhomokra?
Isten beszédéhez való viszonyulásod alapján milyen minősítésben részesítene téged Jézus? (KZ)
Imaáhítat: Kérjük, hogy a Lepramisszió munkásai készséggel fogadják a hozzájuk forduló betegeket! – 2Kir 5:5-8
Bibliaóra: Keressük a vigasztalást Isten ölében! – Ézs 40:1-11, 27-31 Aranymondás: Ézs 40:11
d.u. Előrehaladás akadályok ellenére – Neh 3:33-4:17 (4:1-23)
A babiloni fogságból hazatért zsidók nagy nyomorúságban és gyalázatban voltak, mivel Jeruzsálem városának falai leronttattak és kapuit tűz emésztette meg. Lelki értelemben a „kerítések” és „kapuk” – más szóval a korlátok – hiánya ma is nyomorúságba juttatja, gyalázat tárgyává teszi az embert (És 5:5). Nehémiás könyörgése, kezdeményezése és vezetése következtében megkezdődött Jeruzsálem kőfalának újjáépítése és kapuinak kijavítása. Ezt nemcsak akkor, de ma sem nézik jó szemmel azok, akik nemrég még együtt akartak házat építeni Izráel Istenének (Ezsd 4:1-3). Az úgynevezett „keresztyén” világ ma is ugyanúgy elutasítja a hasonló kezdeményezéseket. Bár tudnánk ezt az elutasítást mindig Isten Lelkének vezetése alatt, az Ő akaratával megegyezően kezelni, és ha kell, visszautasítani. A falak építése, a kapuk javítása akkor a nemrég még barátként mutatkozók bosszankodását, gúnyolódását, lekicsinylő, cinikus megjegyzéseit, és gyilkos összeesküvését vonta maga után, ami legyőzhetetlen akadálynak látszott a nép szemében. A gyávák az akadály láttán a munka beszüntetésére szólították fel honfitársaikat. Lelkünk ellensége ma is mindenkit megmozgat annak érdekében, hogy leálljon a lelki munka, az építés. Nehémiás válasza az ellenség fenyegetésére ma is időszerű. „De mi imádkoztunk a mi Istenünkhöz és őrséget állítottunk ellenük éjjel és nappal...” (9. v.) Hasonló helyzetben ma sincs hatékonyabb fegyver félelmeink eloszlatására az imádságnál (ApCsel 4:29) Ilyen helyzetekben szükségünk van Isten minden fegyverének felöltésére (Ef 6:11), mivel az ellenség szándékai ismertek előttünk (2Kor 2:11).
Isten igéje éberségre, vigyázásra és harcra szólítja azokat, akik nem törődnek bele a bűn következtében belopott dolgokra gyülekezeteinkbe. Nehémiás utasításai, bár keménynek tűnnek, mégis eredményessé, és jól szervezetté tették a maroknyi nép ellenállását, a falak építőinek, kapuk javítóinak munkáját. Vegyük komolyan e szakasz minden intését, vigyázásra és imádkozásra való figyelmeztetését, parancsát és bátorítását, hogy gyülekezeteink előrehaladása nyilvánvalóvá legyen minden félelmet keltő akadály ellenére. Az Úr az Ő ügyét és országának építését győzelemre viheti ma élő népe által is. Bátorítson bennünket az a tudat, hogy mi a győztes oldalán harcolunk, aki által felettébb diadalmaskodhatunk, mert Ő minket szeretett (Róm 8:37). (KZ)
