Január 10 - Vasárnap

d.e. Ízesítés és tartósítás – Mt 5:13-16

Ti vagytok a föld sója. Ha pedig a só megízetlenül, mivel lehetne ízét visszaadni? Semmire sem való már, csak arra, hogy kidobják, és eltapossák az emberek. (Mt 5:13)

A Máté evangéliumában fontos helyet kap a Hegyi-beszéd. A boldogmondások után Jézus Krisztus rátér a tanítványoknak e világban betöltött szerepére. A só és a fény, mint főgondolat a 13. versben kap különös hangsúlyt: „Ti vagytok a föld sója.”

1. A só az Istennel való szövetség jelképe, az áldozat bemutatásának fontos kelléke. A 3Móz 2:13 ezt írja: „Minden ételáldozatodat sózd meg. Ne maradjon el ételáldozatodról Istened szövetségének a sója”. Isten, Jézus Krisztusban új szövetséget szerzett, és minden cselekedetünk, áldozatunk ennek a szövetségnek a jegyében kell történjen. Ez pedig úgy valósulhat meg, ha bennem él Jézus.

2.  A só megakadályozza az erkölcsi romlást életünkben és környezetünkben. Van beszédben megnyilvánuló romlás, amikor valaki Isten nevével viccelődik, vagy szidalmazza: „Isten nevét hiába fel ne vedd.”  Az erkölcsös beszéd hiánya sokszor még a szószéken is észrevehető: „Beszédetek legyen mindenkor kedves, sóval fűszerezett” (Kol 4:6). Van cselekedetben megnyilvánuló erkölcsi romlás: a test cselekedetei, amelyeket Pál apostol a Gal 5:19-21-ben sorol fel. Az óember megöldöklésére, és az új felöltözésére van szükség. Van öltözetben megnyilvánuló erkölcsi romlás: hiányos, illetlen öltözet mind nők, mind férfiak részéről. Tudom, hogy sokan úgy vélekednek erről, hogy nem üdvösség kérdése. De az üdvösség megoldja a beszéd, a cselekedet és az öltözet problémáját is.

3. A só minden figyelmeztetés és zaj nélkül végzi feladatát. A só kifejti hatását anélkül, hogy felhívná magára a figyelmet, néma ereje érezhető és tapasztalható.  A só világosság. Jézus felszólítja tanítványait, hogy legyenek a világ világossága (14-15. v.). Hűségünk, ragaszkodásunk, tanúskodásunk tehet bennünket fényekké a világ számára. Mivel Jézus tanítványai vagyunk, só és világosság kell legyünk e romlott és sötét korban.
Hatékony és aktív keresztény életet élsz? Ragyog rajtad Krisztussal való egyesülésed? (PD)

 

Imaáhítat: Könyörögjünk, hogy a pénzügyekben is példásan becsületesek lehessünk! – 2Kir 22:4-7
Bibliaóra: Álljunk készen a szolgálatra! – Ézs 6:1-13
Aranymondás: Lk 9:62

 

d.u. A király szíve Isten kezében – Neh 2:1-8, Péld 21:1

Nehémiás csodálatos eszköz volt Isten kezében népe számára. Még soha nem látta Jeruzsálemet, de égett a szíve érte. Perzsiában, Artahsasztá király pohárnokaként élt a király társaságában. Jeruzsálemből atyafiak érkeztek hozzá, akiktől érdeklődött, hogy vannak-e hazatért foglyok. Hanáni beszámolt, hogy nyomorúságban, gyalázatban, de vannak. Jeruzsálem kőfala lerombolva, kapui tűzben égtek meg. Nehémiást nagyon megrázta ez a hír.

1. Nehémiás elkezdte a szellemi munkát: „leültem, sírtam, keseregtem, böjtöltem, imádkoztam az Úrhoz”. A királlyal való beszélgetésig eltelt négy hónap, és ábrázata szomorú volt, amit a király elől sem rejtett el. Itt volt az ideje, hogy kiöntse szíve bánatát, ami nyomasztotta.

2. Nehémiásnak megvolt a terve. Amit Istennel megbeszélt, megimádkozott, most a király elé terjeszthette: „Olyan az Úr kezében a király szíve, mint a patak vize: arra vezeti, amerre akarja” (Péld 21:1). Keleten – és nemcsak ott – ciszternákba és tartályokba terelték, irányították a vizet az öntözéshez. Az igében idézett kép szerint Isten úgy tesz a király szívével, mint a patak vizével, arra irányítja, amerre akarja. Nehémiás három dolgot kér a királytól: bocsássa el, adjon neki útlevelet, és építőanyagot. Cserében megígéri, hogy nem lesz hazaáruló, nem utazik máshová, és nem használja más célra az építőanyagot. Ez a történet arra bátorít minket, hogy cselekedjünk: „Arra kérlek mindenekelőtt, hogy tartsatok könyörgéseket, imádságokat, esedezéseket és hálaadásokat minden emberért, a királyokért és minden feljebbvalóért, hogy nyugodt és csendes életet éljünk teljes istenfélelemben és tisztességben” (1Tim 2:1-2). Ez a leghatékonyabb fegyver, amit a kereszténység bármely hatalommal szemben, vagy annak támogatására bevethet. Erre vagyunk kérve, ez az egyház feladata.

3. Nehémiás felvállalta a fizikai munkát. Nem könnyű feladni a jólétet, a biztonságot, és vállalni az utazást, a megvetést. De ha van hited ezt bevállalni, mindig rendel az Úr munkatársakat, akik segítik a munkát. Sokan vannak, akik szeretnék, hogy megoldódjanak, megvalósuljanak különböző dolgok, lehet, hogy imádkoznak is érte, csak semmit nem akarnak feláldozni. Az Isten népének a sorsáért áldozni kell. Itt egy ember vállalta magára az áldozatot.
Kész vagy vállalni szellemi munkát, megtervezni azt Istennel, és ha Isten alkalmasnak lát rá, ki is vitelezni? (PD)