d.e. A csodák célja: Isten dicsőítése – Mt 15:29-39
„A sokaság pedig csodálkozott, ..., és dicsőítette Izráel Istenét.” (Mt 15:31)
Az Úr Jézus Tírusz és Szidón területéről a Galileai-tenger partjára érkezett. Előzőleg egy pogány asszony leányát gyógyította meg, most pedig arról olvasunk, hogy a tenger melletti hegyen pihent meg. Ahogy az emberek meghallották, hogy megérkezett, hozták hozzá hamar a betegségben szenvedőket. Ezután arról a csodáról olvashatunk, amely újból és újból lebilincseli az olvasót: Jézus Krisztus a pusztában vendégelt meg, jóformán a semmiből, több ezer embert. „Érdemes egy ilyen Megváltót követni!” – gondolhatták többen is a szívükben.
Sokan úgy tekintenek Istenre és Jézus Krisztusra, mint valami pénzautomatára. Beütöm a kódot, megnyomok egy-két gombot, és jön az „áldás”. Az embereknek szükségleteik vannak. Olyan szükségleteik, amelyek sokszor csak isteni beavatkozás nyomán oldódnak meg: betegség, munkahely elvesztése, sikertelen vizsgák, csalódások.
„Gyertek Istenhez” – szól a felhívás sokszor nagy hangon – „mert Ő tud csodát tenni az ember életében!” De eltöprengtél-e már komolyan azon, hogy mi az Isten csodáinak célja az életedben? Vajon az, hogy az ember jól érezze magát, vagy csillapítsa az éhségét, esetleg van ennél magasztosabb célja is Isten csodáinak? „A sokaság pedig csodálkozott, amikor látta, hogy a némák beszélnek, a nyomorékok épek lesznek, a bénák járnak, a vakok pedig látnak, és dicsőítette Izráel Istenét” (31. v.)
A csodák elsődleges célja Isten nevének felemelése, dicsőítése. Amikor Isten csodával határos módon meggyógyít, megszabadít valakit, vagy gondoskodik valakiről, akkor ezek az események lelki szemünket Istenre emelik, hogy Ő legyen imádatunk, életünk középpontja. Vannak, akik az ajándékot jobban szeretik az Ajándékozónál, a csodákat annál, aki a csodák teremtője. Isten imádatának kell életünk céljává lennie.
Gyere ma Isten elé, de ne azért, hogy kapj, hanem, hogy mindenekelőtt adhass neki valamit. Sokszor megtapasztaltad Isten hatalmas munkáját az életedben! Engedd, hogy ezek az „Istenélmények” segítsenek, hogy ne csak kérj Istentől, hanem dicsőítsd azért, Aki, és amit tett érted! (János Csaba)
Imaáhítat: Valljuk meg, hogy olykor nem becsüljük meg a lelkiközösséget! – Zsid 10:24-25
Bibliaóra: Hogyan válaszolunk Isten utasításaira? – 4Móz 20:22-29; 27:12-23
Aranymondás: Ez 22:30a
d.u. Nekem az élet Krisztus – Fil 1:19-26
Pál apostol életének vezérgondolatát egy rövid mondatba össze lehet foglalni: Nekem az élet Krisztus! Nem ragaszkodott ahhoz, amivel bírt a megtérése előtt (hírnévvel, vallásossággal, tanultsággal), mert Krisztusért kész volt mindent kárnak és szemétnek ítélni. Krisztus könyörült rajta, ő pedig teljesen Krisztusnak adta magát. Alexander Clark skót misszionárius mondta el egyik afrikai élményét. Az egyik afrikait annyira megmarta egy oroszlán, hogy csaknem meghalt. Clark talált rá az erdőben és gondjaiba vette. Fölgyógyulása után hazaengedte. Három hónap múlva a meggyógyult afrikai visszatért Clarkhoz, és ezt mondta: „Tudod, az afrikai őserdő törvénye az, hogy a megváltott ember a megváltójához tartozik. Én halott voltam, de most élek. A tied vagyok. Itt van hat feleségem és a gyermekeim, itt vannak a teheneim, tégy velünk, amit akarsz.” Sokszor nem akarjuk elismerni, hogy a megváltott ember a Megváltójához tartozik mindenestől.
Az apostol a saját életét már nem a maga tulajdonának tartotta, hanem Jézus Krisztusnak ajánlotta fel. Nem volt könnyű neki Krisztust képviselni a világban. Megkövezték, hazugságokat mondtak rá, bebörtönözték, vagyis Krisztus nevéért szenvedésben is volt része bőven. Talán így érthető, ha azt olvassuk róla, hogy legjobban azt kívánná, hogy az Úrhoz költözzön. Azonban ő nem volt egy menekülő ember. Tudta, hogy Krisztusnál, a mennyben sokkal jobban van dolga az embernek, de arról is meg volt győződve, hogy még itt a földön szolgálata van. Ezért, végül erre a következtetésre jutott: „Mert nekem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség”.
Mi az, ami minket hajt a mindennapok forgatagában? Mi az, ami a szívünket megdobogtatja, amiért készek vagyunk mindent félretenni? Talán a karrier, ház, autó, pénz, hírnév és dicsőség? Lehetne folytatni a lehetőségek felsorolását. Meg vagyok győződve arról, hogy minket, az Úr Jézus Krisztus megváltott gyermekeit, elsősorban nem a felsorolt lehetőségek kell, hogy mozgassanak. Nem, nem ez való hozzád, kedves lélek, ki Krisztusban kaptál bűnbocsánatot és új életet. Krisztus megismerése az, amely a szívünk legfőbb vágya kell, hogy legyen. Neki élni és érte halni, ha Ő ezt kívánja. Hadd legyen ez a mi vezérelvünk is, amíg élünk; hogy ha majd eljön az idő, akkor boldogan álljunk meg drága Megváltónk előtt. (János Csaba)
