Igehely: ApCsel 14:8–20 Kulcsige: ApCsel 14:11 „Amikor a sokaság látta, amit Pál tett, likaóniai nyelven így kiáltottak: Az istenek jöttek le hozzánk emberi alakban!”
Pált és Barnabást egyik nap istenítették, másnap pedig megkövezték. Döbbenetes, hogy ilyen rövid időn belül ilyen végletekre képes az ember! Míg a csoda elég volt arra, hogy Pált és Barnabást Zeusznak és Hermésznek higgyék, arra már nem volt elég, hogy az általuk hirdetett üzenetet befogadják. Látták a csodát, és úgy reagáltak, ahogy a hitük szerint természetes volt: a sánta gyógyulása csakis az istenük tette lehet. Hiába a csoda, ha az ember a saját elvárásán vagy meggyőződésén kívül nem hajlandó mást elfogadni. Pál és Barnabás nem bizonyultak a meggyőződésük szerinti isteneknek, így sem a csoda, sem az üzenet nem számított már: megkövezték Pált. A zsidók sem tudtak kitérni fanatikus meggyőződésükből, nem számítottak az érvek, sem a tények. Mindeközben a meggyógyult sánta ott állt előttük élő bizonyítékként.
A lisztrai tömeg és a zsidók magatartása nem csak ott, akkor volt jellemző. Az ember hajlamos a józan ész és minden bizonyíték ellenében ragaszkodni a maga elképzeléséhez, elvárásához. Ne gondoljuk, hogy ez bennünket vagy a közösségeinket ne jellemezhetné!
Vizsgáljuk meg magunkat, vajon nem homályosítja el a gondolkodásunkat olyan elvárás vagy meggyőződés, ami nem Istentől van?
Mezei Tamás
Az utolsó ítélet
Igehely: Mt 13:36–43 Kulcsige: Mt 13:41–42 „Az Emberfia elküldi majd angyalait, és összegyűjtenek országából minden botránkozást okozót és gonosztevőt, és a tüzes kemencébe vetik őket: ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás.”
Bárcsak lenne sokaknak füle a hallásra! Jézus nem rejtette véka alá, hogy mi az Isten terve. Olyan képet fest le az utolsó ítéletről, ami félelemmel és borzongással tölthet el. Mégis olyan kevéssé mozgat meg sokakat ennek a jövőnek az ismerete. A hitetlenek úgy néznek szembe a holnappal, hogy nem tudják, mi vár rájuk. Pedig Európában, és különösen Kelet-Európában, az emberek többsége ismeri a keresztyén tanítás alapjait, beleértve az utolsó ítéletről szóló tanításokat is, még ha csak nagyvonalakban is. Ami még döbbenetesebb, hogy gyülekezetben ülő hívőket is alig indít meg ennek a jövőnek a képe. Ha mi magunk várjuk az Isten országát, és bizonyosak vagyunk az üdvösségünk felől, a felebarátaink, hitetlen szomszédjaink, családtagjaink, barátaink miatti aggodalom mihamarabbi cselekvésre kellene indítson, „kihasználva az alkalmas időt, mert az idők gonoszak” (Ef 5:16).
Mivel tudjuk, hogy miként lesz majd az utolsó idő, ne késlekedjünk! Ha még nem tettük meg, jöjjünk Isten elé, kérve a bocsánatát és kegyelmét; ha pedig már van üdvösségünk, ne várjuk az utolsó napot úgy, hogy nem használtunk ki minden alkalmat! Mi vagyunk a világ világossága.
Mezei Tamás
