Igehely: ApCsel 19:23–29 Kulcsige: ApCsel 19:27 „Nemcsak az a veszély fenyeget azonban, hogy a mesterségünk csődbe jut, hanem az is, hogy a nagy istennőnek, Artemisznek a templomát is semmibe veszik, és így ő, akit egész Ázsia és az egész földkerekség tisztel, el fogja veszteni dicsőségét.”
Mintha csak napjainkban történő eseményekről olvasnánk. Anyagi érdekből fakadó manipuláció, felbujtás, zavargások. Csak éppen a mai közösségi média hiányzik, de megvoltak annak a kornak is a saját eszközei mindenre.
Ha az elmúlt napokban okkult háttérből jövő támadásokat láttunk a keresztyénség ellen, most anyagi és vallásos okból induló támadással találkozunk. Természetesen ez nem téveszt meg bennünket, nagyon jól tudjuk, hogy mindezek mögött ugyanaz az ellenség, a Sátán áll.
Képesek vagyunk felismerni a különböző módon történő támadások hátterét? Emlékezzünk arra, hogy a mi harcunk nem test és vér ellen folyik; ezért mi is a megfelelő lelki fegyverzettel harcoljunk, ne hangerővel, erőszakkal próbáljunk mások fölé kerekedni. Ugyanakkor arra is vigyázzunk, hogy a saját hibánkból eredő negatív következményeket ne úgy állítsuk be manipulatív módon, mintha Isten ügyéért érne bennünket üldöztetés.
Szekrényes József
A befogadott ige öröme
Igehely: ApCsel 8:4–8,14–15 Kulcsige: ApCsel 8:6–8 „A sokaság egy szívvel és egy lélekkel figyelt arra, amit Fülöp mondott, amikor hallgatták őt, és látták azokat a jeleket, amelyeket tett. Sok megszállottból ugyanis hangos kiáltással kimentek a tisztátalan lelkek, sok béna és sánta is meggyógyult, és nagy öröm volt abban a városban.”
Mielőtt bármit is cselekedett volna Samáriában, Fülöp először is beszélt: hirdette nekik a Krisztust. Csak ezután kerül sor a csodákra, bizonyítandó, hogy nem csupán üres beszéd hangzott el. Az ige előzetes hirdetése nélkül lelki szempontból ennek semmi értelme nem lett volna.
Hogy a testi szabadulás, gyógyulás örömre való ok, az nyilvánvaló, de maga az ige is örömöt, békét ad: „igéd vidámságot szerzett nekem és szívbeli örömöt” – mondja a próféta (Jer 15:16). Biztosan sokszor tapasztaltuk már, hogy az ige lecsendesített, vigasztalt, bátorított, új reményt és örömöt adott. Adjunk ma hálát ezért! Ha pedig azon keseregnénk, hogy marad a betegség, nem tapasztalunk gyógyulást, emlékezzünk, mit mondott Jézus a tanítványainak: „De ne annak örüljetek, hogy a lelkek engedelmeskednek nektek, inkább annak örüljetek, hogy a nevetek fel van írva a mennyben” (Lk 10:20). Természetesen nem a csodákat kell lekicsinyelnünk, hanem az üdvösségünket kell mindennél drágábbnak tartanunk.
Használjuk ki az igével való táplálkozás lehetőségeit, hogy minél gyakrabban megtapasztalhassuk az abból fakadó örömet!
Szekrényes József
