2025. március 20., csütörtök

DÉLELŐTT | 
Jézus hatalma és tekintélye

Igehely: Mk 11:27–33 Kulcsige: Mk 11:33 „Ezért így feleltek Jézusnak: «Nem tudjuk.» Jézus pedig ezt mondta nekik: «Én sem mondom meg nektek, milyen hatalommal cselekszem ezeket.»”

Másnap a vallási vezetők számon kérik Jézust a rendbontás miatt. Ingerült kérdésükben alapvetően ez áll: „Kinek képzeled magad? Ki engedte meg, hogy ezt tegyed?” Hasonló kérdéssel mi is szembesülünk, néha csak egy csodálkozó tekintet formájában, máskor egészen élesen. Ki a végső tekintély, akire alapozzuk döntéseinket, tetteinket? Világi előírásokat, trendeket követünk? Kinek engedelmeskedünk, kire hallgatunk? A körülöttünk élők véleményére, emberi szempontokra? Nem hagyhatjuk ezeket figyelmen kívül, de egyedül Isten adja meg életünk célját és értelmét: az Ő akaratához kell tehát igazodnunk.

Jézus rá akarja őket vezetni a helyes válaszra, de a vallási vezetőkben nincs meg az őszinteség és bátorság felismerni és kimondani az igazságot. Keresztelő János küldetését elismerve, meg kellett volna hajoljanak Jézus hatalma előtt. Inkább kitartanak az elutasításban; megerősödik bennük az elhatározás, hogy végezzenek vele.

Amikor később a tanítványokat próbálják felelősségre vonni, Péter is visszakérdez, lelkiismeretükre bízva a választ: „Igaz dolog-e az Isten szemében, hogy inkább rátok hallgassunk, mint Istenre: ítéljétek meg magatok” (ApCsel 4:19–20).

Molnár Vilmos

DÉLUTÁN | 

Isten igaz útja

Igehely: Ez 18:21–32 Kulcsige: Ez 18:25 „Ti azt mondjátok: Nem következetes az Úr. Figyeljetek ide, Izráel háza! Én nem vagyok következetes? Inkább ti nem vagytok következetesek!”

Ezt a fejezetet a babiloni fogság kontextusában írta Ezékiel, amit nekünk, mai olvasóknak sem szabad figyelmen kívül hagynunk, különben félreértjük az üzenetét. A fogság nemzedéke ugyanis igazságtalannak tartotta, hogy elődjeik bűnös életmódja miatt Isten őket bünteti a fogsággal. (lásd az idézett közmondást - 18:2) Isten válasza erre az, hogy bár az ítélet az egész nemzetet fogja érinteni, annak okát és következményét azonban minden esetben az egyén személyes döntése fogja meghatározni. A figyelmes olvasó észreveszi, hogy a fejezet kulcskérdése, - ami 5 változatban kerül említésre (5., 10., 14., 21. és 24. v.) – az, hogy kinek kell meghalnia, és kinek életben maradnia a fogság bekövetkeztével? Ezt a komoly kérdést Isten igazságosan fogja megoldani, hisz Ő hűséges önmagához. Ez pedig egyszerre bátorító és megintő üzenet nekünk.

Mit tanultunk most Istenről? Azt, hogy Ő életpárti, hisz nem kívánja a halandó halálát, inkább esélyt ad neki az életre. Meg azt is, hogy Ő kegyelmes a bűnöshöz – csak térjen meg, és ne járjon többé vétekben, mert az a halált jelenti. A megesett állapotban a legjobb döntés mindig a töredelmes bűnbánat. Térjünk hát meg naponta, hogy élhessünk! 

Kiss Lehel

 Napi áhítat

Igehely: Énekek 8:4–7 Kulcsige: Énekek 8:6 „Tégy engem, mint pecsétet a szívedre, mint pecsétet a karodra! Bizony, erős a szerelem, mint a halál, legyőzhetetlen a szenvedély, akár a sír. Úgy lobog, mint a lobogó tűz, mint az Úrnak lángja.”

Az Énekek éneke arról az igazi szerelemről szól, amit az Istentől ajándékba kapott társ iránt érez az ember. Egyes bibliamagyarázók szerint Sulamit egy fiatal lány, aki vidéken él, több fiútestvére is van. Szemet vet rá a király, meg akarja hódítani, és a saját háremének tagjává tenni. A lánynak a szíve azonban már foglalt, egy pásztorlegénybe szerelmes. A legény neve nincs megemlítve – de ő bizonyult az igazinak, ő volt Isten ajándéka Sulamit számára.