2025. június 23., hétfő

DÉLELŐTT | 
A tanítványok nagy békességben lesznek

Igehely: Ézs 54:11–17 Kulcsige: Ézs 54:13 „Fiaid mind az Úr tanítványai lesznek, és nagy lesz fiaid békessége.”

Egy gazdag ember szeretett volna egy tökéletes festményt a béke témájában. Több festő is elküldte a művét neki. Csendes tájak, gyönyörű naplementék, mezőn legelésző állatok kerültek vászonra. Egy kép azonban kitűnt a többi közül. A háttérben nagy vihar tombolt, az előtérben veszélyes vízesés zuhogott éles sziklák között. Egy fa nőtt ki az egyik szikláról, egyik ága kinyúlt magasan a vízesés fölé. Egy madárka fészket épített ezen az ágon. A vihar közepette nyugodtan és zavartalanul pihent. Behunyt szemmel, de szárnyait készen tartva, hogy megvédje kicsinyeit, olyan békét árasztott, amely minden értelmet felülhalad. Ez egy gyönyörű kép a shalomról, amelyet Megváltónk kínál nekünk. Ézsaiás könyvében zűrzavaros, küzdelmes időszakot látunk. A nehézségek, a vihar, a nehéz körülmények ellenére van béke, amelyet Isten és a népe közötti szövetség kínál. Lehet, hogy fegyverek készülnek ellenünk, ez a mi megtört világunk természete, azonban bíznunk kell az ígéretben, hogy egyik sem fog sikerrel járni.

Vajon mi tudnánk békésen aludni, mint a halálra ítélt Péter a börtönben (ApCsel 12)? Ez az igazi shalom – béke a vihar közepette.

Paul Gericke

DÉLUTÁN | 

Amikor az oltárhoz hozod áldozatodat

Igehely: Mt 5:23–24 „Amikor tehát áldozati ajándékodat az oltárhoz viszed, és ott eszedbe jut, hogy testvérednek valami panasza van ellened, hagyd ott ajándékodat az oltár előtt, menj el, békülj ki előbb testvéreddel, és akkor térj vissza, és vidd fel ajándékodat!”

Gyermekkoromban sokszor összekaptunk a bátyámmal, és a veszekedéseink bajba sodortak minket a szüleinknél is. Könnyebb volt bocsánatot kérnem a szüleimtől, mint kibékülnöm a bátyámmal. Miután a szüleimmel rendeztem a dolgot, reméltem, hogy feloldoznak a további bocsánatkérés terhe alól. Azonban mindig azt akarták, hogy béküljek ki a testvéremmel.

Jézus is kiemel kétféle kapcsolatot: a horizontális kapcsolatokat (földi kapcsolatainkat) és a vertikális kapcsolatot (a kapcsolatunkat Istennel). Ahhoz, hogy a kapcsolatunk, az áldozatunk, az imádatunk tiszta legyen Isten felé, a másokkal való kapcsolatainknak is tisztának kell lenniük. Ez az üzenet nem új, hiszen az Ószövetség prófétái is ezt hirdették. Ámósz könyvében az Úr kijelenti, hogy nem fogadja el az áldozatokat és felajánlásokat igazságtalanságuk és bűneik miatt (Ám 5). Mikeás próféta is mondja, hogy az igaz és helyes áldozat az igazságosság és a szeretet (Mik 6:6–8).

Ez arra késztet bennünket, hogy megvizsgáljuk, milyen állapotban vannak a horizontális kapcsolataink. Tiszteljük-e Istent azzal, hogy ápoljuk a kapcsolatainkat a körülöttünk lévő emberekkel?

Paul Gericke

 Napi áhítat

Igehely: 2Krón 32:24-33 Kulcsige: 2Krón 32:31 „De amikor a babiloni vezető emberek elküldték hozzá megbízottjaikat, hogy megkérdezzék, milyen csoda történt az országban, elhagyta az Isten, hogy próbára tegye, és kitudódjék, mi lakik a szívében.”

Az ember szívében nagyon sok gondolat, érzés, vágy, kívánság megbújik. Sokszor érezzük azt a kettősséget: egyik pillanatban odaadóan szolgáljuk az Urat, bármit megtennénk Érte, hálásak vagyunk az értünk végzett váltságért, imáink meghallgatásáért; és szinte rögtön utána elfordulunk Tőle, engedünk a kísértőnek, az elismerést magunknak tartjuk meg, jólesik a hízelgés. Aki tehát azt gondolja, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék! (1Kor 10:12). Isten néha megengedi, hogy bizonyos körülmények között ezen indulatok nyilvánvalóvá váljanak.