Igehely: 1Kor 4:14–21 Kulcsige: 1Kor 4:21 „Mit akartok? Bottal menjek hozzátok, vagy szeretettel és szelíd lélekkel?”
A szeretet és a szelídség nem zárja ki az ostor, a bot – vagyis a kemény, érzelmekkel fűtött dorgálás – alkalmazását. Sőt! Vannak helyzetek, amikor ezekhez kell folyamodni, szó szerinti értelemben is. Ha ezeket az eszközöket „a szeretet karjával mozgatják” (C.H. Spurgeon), abból nem keletkezhet kár. Csak az az ember tud helyesen bánni ezekkel az eszközökkel, aki előbb önmagát fenyíti és fegyelmezi meg, aki folyamatos ostorozás alatt áll. Nekünk is mindig kezünk ügyében van a „bot”. Tudjuk-e rendeltetésszerűen használni?
Voltak, akik úgy éltek a korinthusi gyülekezetben, mintha Pál és szolgatársai nem készültek volna hozzájuk menni. Sokan élnek úgy ma is, mintha a királyok Királya nem készülne visszatérni az Ő népe üdvére, ellenségei megbüntetésére. Ezért van sok felfuvalkodottság, bottal való hadonászás, erő nélküli, kegyesnek tűnő beszéd.
Pál a megtérés, a helyreállás lehetőségét mutatta fel a meglátogatandó, szeretetlen és gőgös lelkületű testvéreknek, hogy ne kelljen fájdalmat okozó eszközökhöz folyamodnia a gyógyulás érdekében. Add, Urunk, hogy bennünk is szelídséged Lelke uralkodjon!
Kiss Lehel
Az egész sokaság örült a csodáknak
Igehely: Lk 13:14–17 Kulcsige: Lk 13:17 „Amikor ezt mondta, ellenfelei mindnyájan megszégyenültek, de az egész sokaság örült mindazoknak a csodáknak, amelyeket ő vitt véghez.”
„Az egész sokaság örült mindazoknak a csodáknak, amelyeket Ő vitt véghez.” De Jézus vajon örült-e a sokaság örömének? Mi is örültünk csodáknak: mikor megtérő bűnösök foglaltak helyet az Úr háza padjaiban; mikor meggörnyedt életek egyenesedtek fel szemünk láttára; mikor adott az Úr fizikai gyógyulásokat is; mikor mi is ettünk a kenyerekből… Ó, azon a rendkívüli szombati napon vajon hányan örültek Jézusnak? Vajon hányan örültek annak, hogy itt van Ő; hogy méltatta őket arra, hogy lássák tetteit, hallják szavát; annak, hogy lehet a lélek halálos betegségéből meggyógyulni általa?
Volt, hogy imádkoztunk, és az Úr nem gyógyította meg azt, akiért könyörögtünk. Volt, hogy szűkösen jutott és száraz volt a kenyér. Volt, hogy nem szégyenültek meg, sőt felülkerekedni látszottak az ellenfelek. Tudtunk-e akkor Neki örülni, Benne gyönyörködni? Tudtunk-e örülni akkor is, amikor nem tett csodát?
Bárcsak ne örülnénk, mikor Jézus szomorkodik, és ne szomorkodnánk, amikor Ő örül! Törekedjünk ma is látni, hallani, megérteni Őt, és ráhangolódni az Ő akaratára!
Kiss Lehel
