2025. január 14., kedd

DÉLELŐTT | 
A leprás kérése

Igehely: Mk 1:40–45 Kulcsige: Mk 1:40 „Odament hozzá egy leprás, aki könyörögve és térdre borulva így szólt hozzá: Ha akarod, megtisztíthatsz.”

Abban a korban a lepra az egyik legelterjedtebb és legfélelmetesebb betegség volt. Az Ószövetségben ez nemcsak testi, fizikai betegség volt: a leprás ember rituálisan tisztátalanná vált, ami társadalmi következményekkel is járt. Családjától és lakhelyétől elválasztva tulajdonképpen egy élőhalott volt, és az élet áldásaitól távol esett. Ezért könyörgött Jézusnak, hogy tisztítsa meg: „Ha akarod, meg tudsz tisztítani.” Ez a kérés bizalma teljességéről, ugyanakkor alázatáról is szól: „Tudom, hogy van hatalmad megtisztítani, de nem követelőzöm. Ha akarod, megteheted.” Jézus megszánta, megérintette, meggyógyította. A megérintés együttérzésről szólt. Érintésével rámutat, hogy Őt nem kötik a szertartásos tisztátalanná válás szabályai. Ez a szimbolikus érintés és Jézus Krisztus hatalommal kimondott szava – „Akarom, tisztulj meg!” – tartalmazza a gyógyulást.

„Kezed, ha megérint, már elég.” Hiszed, hogy Jézus Krisztus vére meg tud tisztítani minden tisztátalanságból? Tudatában vagy annak a ténynek, hogy Ő nem köteles téged megtisztítani? Alázattal vagy gőgösen közeledsz hozzá?

Vajda Miklós

DÉLUTÁN | 

A tanítványok és a világ

Igehely: Jn 15:18–16:4a Kulcsige: Jn 15:18–19 „Ha gyűlöl titeket a világ, tudjátok meg, hogy engem előbb gyűlölt, mint titeket. Ha a világból valók volnátok, a világ szeretné a magáét, de mivel nem a világból valók vagytok, hanem én választottalak ki titeket a világból, azért gyűlöl titeket a világ.”

A világ ebben a szövegkörnyezetben az Istennel ellenkező társadalom szervezett rendszere, amely a Sátán uralma alatt él. Ellenséges viszony van tehát a világ és a tanítványok között. A világ azért gyűlölte a tanítványokat, mert azonosultak Krisztussal. Mivel Jézust előbb gyűlölte – bár nem volt rá semmi oka –, ezért egyértelmű, hogy azokat is gyűlöli, akik eggyé lettek vele. A világ azért gyűlöli Jézus tanítványait, mert másképp élnek, mint a világ. Krisztus kiválasztotta őket a világból, és most már hozzá tartoznak. Ó, bárcsak igaz lenne a mi esetünkben is, hogy ok nélkül gyűlöl minket a világ! János apostol az első levelében arról ír, hogy ne szeressük a világot, mert aki a világ barátja akar lenni, Isten ellenségévé lesz.

Pál apostol nagyon világosan megfogalmazta a tanítványok és világ közti viszonyt, amikor azt mondja, ő halott a világ számára, de ugyanúgy a világ is halott az ő számára: „Én azonban nem kívánok mással dicsekedni, mint a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjével, aki által keresztre feszíttetett számomra a világ, és én is a világ számára” (Gal 6:14).

Vajda Miklós

 Napi áhítat

Igehely: 1Kor 4:1–5 Kulcsige: 1Kor 4:1–2 „Úgy tekintsen minket minden ember, mint Krisztus szolgáit és Isten titkainak sáfárait. Márpedig a sáfároktól elsősorban azt követelik, hogy mindegyikük hűségesnek bizonyuljon.”

A hűség isteni jellemvonás, amit mi, halandó emberek, nehezen tudunk felfogni, és behatárolni nagyságában, hosszúságában, mélységében, időben stb.: „Tudd meg tehát, hogy a te Istened, az Úr az Isten. Állhatatos Isten ő, aki hűségesen megtartja szövetségét ezer nemzedéken át is, azok iránt, akik szeretik őt és megtartják parancsolatait” (5Móz 7:9). A mi hűséges Istenünknek egyik legfőbb elvárása, hogy szolgái hűségesek legyenek.