2025. február 5., szerda

DÉLELŐTT | 
A próféta becsülete

Igehely: Mk 6:1–6 Kulcsige: Mk 6:4 „Jézus pedig így szólt hozzájuk: «Nem vetik meg a prófétát másutt, csak a tulajdon hazájában, a rokonai között és a saját házában.»”

Názáretben úgy gondolták, hogy jól ismerik Jézust: közönséges ácsnak tekintették, akinek ismerték származását és képességeit. Pedig hallhattak arról, hogyan tanította a sokaságot, és csodatetteinek híre minden bizonnyal eljutott a szülőfalujába is. Olyannyira nagy volt a hitetlenségük, hogy Jézus megháromszorozza a szomorú megállapítást: „csak a tulajdon hazájában, a rokonai között és a saját házában” vetik meg a prófétát, botránkoznak meg benne.

Hitetlenségükben az a megdöbbentő – Jézus is elcsodálkozik rajta –, hogy közben felismerték benne mindazt, ami az Istentől nagyon várt Prófétát jellemzi: az igét „kapta”, a bölcsesség „adatott” neki, a csodák „általa” történnek, vagyis rajta keresztül, sőt még a származása is titkos, mivel Józsefet, a nevelőapját nem említik. Az Úr kegyelme nyilvánult meg abban, hogy hitetlenségük ellenére néhány csodát mégis tett közöttük.

Milyen botránkozástól és hitetlenségtől kell az Úrnak megszabadítania minket, hogy az Urat az Ő valósága szerint, méltóképpen szolgáljuk?

Borzási Dávid

DÉLUTÁN | 

Nem kívánja a bűnös halálát

Igehely: Ez 18:21–24 Kulcsige: Ez 18:21 „De ha a bűnös megtér, és nem követi többé vétkeit, hanem megtartja minden rendelkezésemet, törvény és igazság szerint él: akkor élni fog, nem kell meghalnia.”

A Biblia azt tanítja, hogy Isten megbünteti a bűnt, érvényt szerez szentségének és igazságának. Ugyanakkor Istent elszomorítja az ember büntetése és halála: azt kívánja, hogy a bűnös megtérjen és éljen (vö. Ez 32:11).

Az örökölt bűnösség láncolatát a személyes megtérés töri meg. A 21–22.v. a bűnös ember megtérését írja le, aki elhagyja bűneit, és Isten igazsága szerint él. A 24.v. a fordított helyzetnek a leírása. A két igeszakasz egymással párhuzamos, tükörképben vannak egymással.

Mindkét leírás fordulással kezdődik: az egyik ember „megtér”, a másik „eltér”. Közöttük található Isten „kívánsága”, akarata: a bűnös megtérése. Isten hívása a lelki és erkölcsi megtérésre végigvonul a Biblián; Isten már Kaint erre szólította (1Móz 4:7), és a Biblia utolsó lapjain is erre hív mindenkit (Jel 22:17).

A megtérés kettős cselekedet: bűnbánatot tartunk és hiszünk Krisztusban. Mindazt elvetjük, amiről felismerjük, hogy bűn. Ezt Isten a Krisztusban való hit áldásával jutalmazza, amely „törvény és igazság” szerinti életben nyilvánul meg.

Borzási Dávid

 Napi áhítat

Igehely: Róm 14:15–18, Gal 5:22–23 „A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. Az ilyenek ellen nincs törvény.”

Isten ajándéka az, hogy az ember eszik, iszik, jól él munkája után és örvendezik. Pál szerint vigyázni kell azokkal, akik tiltják Isten jó ajándékainak hálaadással való élvezetét, az örvendezést (1Tim 4:3-4). Azt is mondja, hogy az öröm egyenesen a Lélek gyümölcse (Gal 5:22), s mindenkor örülnünk kell (Fil 4:4). Azonban, arra is figyelmeztet, hogy noha szabad evés és ivás által örülni, ez ne legyen mások megbotránkoztatására, inkább legyünk készek ebben lemondásra (Róm 14:1-15). De akkor hogyan örülhetünk, ha korlátoznunk kell magunkat mások lelkiismeretére nézve?