2025. február 19., szerda

DÉLELŐTT | 
Hittel áttörni a korlátokat

Igehely: Mk 7:24–30 Kulcsige: Mk 7:28 „Az pedig így válaszolt neki: Uram, a kutyák is esznek az asztal alatt a gyermekek morzsáiból.”

Ez a történet újabb láncszemmel bővíti az összefüggő gondolatok sorozatát. A szirofőníciai görög asszony olyan személy, akivel a farizeusok biztosan kerülték volna az érintkezést. A hagyomány miatt, és hogy elkerüljék a tisztátalanná válást, óvakodtak attól, hogy bármilyen módon kapcsolatba lépjenek vagy közösséget vállaljanak a pogányokkal. Jézus magatartásában viszont egészen mást látunk. Ő szilárd a küldetéstudatában, amely elsősorban Izráel felé szól. De mivel látja az asszony hitét, nem zárkózik el attól, hogy segítsen, nem fél a tisztátalanná válástól. S ebben láthatunk egy másik alapelvet. Az, hogy igyekszünk a szentségre, s ennek érdekében megvannak a magunk irányelvei és normái, nem vezethet oda, hogy teljesen elzárkózzunk a megtéretlen emberektől. Hagyományunk vagy tisztaságunk megőrzése nem lehet akadály az istenkeresők elérésében. Mert az, hogy nem vagyunk e világból valók, nem jelenti azt, hogy ki is mentünk e világból.

Hagyományaink, kegyességi gyakorlatunk tehát el kell, hogy különítsenek a világtól, de nem szigetelhetnek el. Tisztaságunk megtartása közben képeseknek kell lennünk elérni és menteni a lelkeket a világban, ahogyan Krisztus elküldött bennünket. Mentes a bűntől, mentés a bűnből.

Zsemlye Alfréd

DÉLUTÁN | 

Megmutatta szabadító erejét az Úr

Igehely: Zsolt 98:1–6 Kulcsige: Zsolt 98:2 „Megmutatta szabadító erejét az Úr, a népek szeme előtt nyilvánvalóvá tette igazságát.”

A hit általi megigazulás nemcsak elvesz minden okot az emberi dicsekvésre, de megad minden okot Isten dicséretére. Ennek elvitathatatlan alapja ez: „Megmutatta szabadító erejét az Úr, a népek szeme előtt nyilvánvalóvá tette igazságát” (2.v.). De ahogyan a bukás egyetemes volt: „mivel mindenki vétkezett, és nélkülözi Isten dicsőségét” (Róm 2:23), ugyanúgy a szabadítás és megigazulás is egyetemesen elérhetővé vált: „és látták a földön mindenütt Istenünk szabadítását” (3.v. és Tit 2:11). Éppen ezért a szabadításért való magasztalásnak is egyetemesnek kell lennie: „Ujjongjatok az Úr előtt az egész földön!” (4.v.).

A mi szabadító és megtartó Urunk egyedül méltó a méltatlan, de megigazított bűnösök minden magasztalására: mindenkor, mindenütt és mindenek által. Ezért, ahogyan Istenünk „hűséggel és szeretettel” mutatta meg igazságát és szabadító erejét, ugyanúgy mi is mutassuk meg Krisztusban nyert szabadságunk és igazságunk gyümölcsét a hűséggel és szeretettel teljes életben és magasztalásban egyaránt!

Zsemlye Alfréd

 Napi áhítat

Igehely: 2Tim 2:19–21 „Az Isten által vetett szilárd alap azonban megáll, amelyre ez van pecsételve: «Ismeri az Úr az övéit, és hagyja el a gonoszt mindenki, aki az Úr nevét vallja!» Egy nagy házban pedig nemcsak arany- és ezüstedények vannak, hanem fa- és cserépedények is, amazokat megbecsülik, emezek pedig közönséges használatra valók. Ha tehát valaki megtisztítja magát ezektől, megbecsült, megszentelt edény lesz, az Úrnak is hasznos, és minden jó cselekedetre alkalmas.”

Az életünk során különféle kapcsolataink vannak. Ezek sokszor tágabb vagy szorosabbra fűzött viszonyokat hoznak létre. Pálnak szoros kapcsolata volt Timóteussal, a hitben szeretett fiával, mert olyan mély témákat osztott meg vele, amelyeket nem akárkivel lehet megbeszélni. A házon belüli dolgokat csak a házhoz tartozók tudhatják. Gondolkozzunk most el, hogy nekünk van-e ilyen szoros kapcsolatunk valakivel, és mit beszélünk meg vele?