Igehely: Mk 7:24–30 Kulcsige: Mk 7:28 „Az pedig így válaszolt neki: Uram, a kutyák is esznek az asztal alatt a gyermekek morzsáiból.”
Ez a történet újabb láncszemmel bővíti az összefüggő gondolatok sorozatát. A szirofőníciai görög asszony olyan személy, akivel a farizeusok biztosan kerülték volna az érintkezést. A hagyomány miatt, és hogy elkerüljék a tisztátalanná válást, óvakodtak attól, hogy bármilyen módon kapcsolatba lépjenek vagy közösséget vállaljanak a pogányokkal. Jézus magatartásában viszont egészen mást látunk. Ő szilárd a küldetéstudatában, amely elsősorban Izráel felé szól. De mivel látja az asszony hitét, nem zárkózik el attól, hogy segítsen, nem fél a tisztátalanná válástól. S ebben láthatunk egy másik alapelvet. Az, hogy igyekszünk a szentségre, s ennek érdekében megvannak a magunk irányelvei és normái, nem vezethet oda, hogy teljesen elzárkózzunk a megtéretlen emberektől. Hagyományunk vagy tisztaságunk megőrzése nem lehet akadály az istenkeresők elérésében. Mert az, hogy nem vagyunk e világból valók, nem jelenti azt, hogy ki is mentünk e világból.
Hagyományaink, kegyességi gyakorlatunk tehát el kell, hogy különítsenek a világtól, de nem szigetelhetnek el. Tisztaságunk megtartása közben képeseknek kell lennünk elérni és menteni a lelkeket a világban, ahogyan Krisztus elküldött bennünket. Mentes a bűntől, mentés a bűnből.
Zsemlye Alfréd
Megmutatta szabadító erejét az Úr
Igehely: Zsolt 98:1–6 Kulcsige: Zsolt 98:2 „Megmutatta szabadító erejét az Úr, a népek szeme előtt nyilvánvalóvá tette igazságát.”
A hit általi megigazulás nemcsak elvesz minden okot az emberi dicsekvésre, de megad minden okot Isten dicséretére. Ennek elvitathatatlan alapja ez: „Megmutatta szabadító erejét az Úr, a népek szeme előtt nyilvánvalóvá tette igazságát” (2.v.). De ahogyan a bukás egyetemes volt: „mivel mindenki vétkezett, és nélkülözi Isten dicsőségét” (Róm 2:23), ugyanúgy a szabadítás és megigazulás is egyetemesen elérhetővé vált: „és látták a földön mindenütt Istenünk szabadítását” (3.v. és Tit 2:11). Éppen ezért a szabadításért való magasztalásnak is egyetemesnek kell lennie: „Ujjongjatok az Úr előtt az egész földön!” (4.v.).
A mi szabadító és megtartó Urunk egyedül méltó a méltatlan, de megigazított bűnösök minden magasztalására: mindenkor, mindenütt és mindenek által. Ezért, ahogyan Istenünk „hűséggel és szeretettel” mutatta meg igazságát és szabadító erejét, ugyanúgy mi is mutassuk meg Krisztusban nyert szabadságunk és igazságunk gyümölcsét a hűséggel és szeretettel teljes életben és magasztalásban egyaránt!
Zsemlye Alfréd
