2025. április 18., péntek

DÉLELŐTT | 
Gyalázatos ítélethozatal

Igehely: Mk 15:1–19 Kulcsige: Mk 15:15 „Pilátus pedig, minthogy a sokaság kedvére akart tenni, szabadon bocsátotta nekik Barabbást, Jézust pedig megostoroztatta, és átadta, hogy megfeszítsék.”

Mivel szoktad kezdeni a napot, amikor korán reggel felébredsz? A vallásos vezetők korán reggel megkötözték Jézust, és átadták Őt Pilátusnak. Emlékszel olyan esetre, amikor egy tömeg nem józanul és bölcsen hozott döntést, hanem úgy, hogy valaki a háttérből félrevezette, és alattomosan befolyásolta őket? Mit szólnál, ha téged ítélnének így el?

Pilátus megpróbálta rávenni Jézust, hogy védje önmagát, de Ő nem tette. Isten Fiának gyalázatos elítélése bemutatja a bűnös ember eltorzult jellemét. Ha nem az én életemről van szó, akkor engedem, hogy a csoportszellem könnyen befolyásoljon. A tömeg azt kiáltotta: „Feszítsd meg!” Neked lett volna bátorságod, hogy mást kiálts?

A Jézusról való gyalázatos ítélethozatal azt bizonyítja, hogy nagy szükségünk volt Isten kegyelmére, amely Jézus szenvedése, halála, áldozata által adott számunkra bűnbocsánatot és új életet.

Mint Isten gyermeke, állj meg szilárdan, amikor Isten igazsága mellett igaz ítéletet kell hoznod! Ne engedd, hogy a gonoszok befolyásoljanak!

Kulcsár Attila

DÉLUTÁN | 

A Király halála

Igehely: Mk 15:20–37 Kulcsige: Mk 15:26 „Felirat is volt a kereszten az ellene szóló vádról, amely így szólt: A ZSIDÓK KIRÁLYA.”

Mikor érezted magad a legmagányosabbnak? Mikor kellett először szembenézned azzal, hogy egy szeretted meghalt? Nem könnyű szenvedni. Még nehezebb magányosan szenvedni! Hogyan kezeljük azt, amikor valaki meghal a szeretteink közül?

Jézus, az Úrtól küldött áldott Király, a kereszten függ és haldoklik. A főpapok, de a nép is gúnyolta, miközben Ő csendesen tűrt és szenvedett. Bűneink, amelyek elválasztottak bennünket mennyei Atyánktól, mind Jézus vállára nehezedtek, és mivel magára vette azokat, elválasztották Őt is az Atyától.

Három órán át sötétség lett. A bűn sötétségét jelképezte ez. A sötétség végén, három órakor Jézus felkiáltott: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?”

Jézus követésében a hívő emberek is néha magányosan szenvedhetnek. Jézus kilátásba helyezte, hogy a követői is szenvedni fognak. Ilyen körülményekben emlékezzünk arra, amit Jézus értünk tett. Készen vagy-e Jézust követni, akkor is, ha egyedül kell szenvedned? Készen vagy-e meghalni is Jézusért?

Kulcsár Attila

 Napi áhítat

Igehely: ApCsel 21:7–14 Kulcsige: ApCsel 21:11 „Odajött hozzánk, levette Pál övét, megkötözte vele saját kezét és lábát, és ezt mondta: Így szól a Szentlélek: «Azt a férfit, akié ez az öv, így kötözik meg Jeruzsálemben a zsidók, és pogányok kezébe adják.»”

Pál apostol számára nem az volt fontos, hogy neki minden jó és kényelmes legyen, hanem hogy az Úr akaratát teljesítse. Nemcsak a Tíruszban levő tanítványok figyelmeztették, hogy mi vár reá Jeruzsálemben. Ugyanerről tesz bizonyságot maga Pál apostol is Milétoszban, az efézusi véneknek: „fogság és nyomorúság vár reám” (ApCsel 20:23). És így is Jeruzsálem felé tart, mert tudja, hogy ez az Úr akarata, neki ott kell lennie, bizonyságot kell tennie mindarról, amit Jézus Krisztussal személyesen megtapasztalt.