Igehely: Zsolt 30:1–13; Kulcsige: Zsolt 30:10 „Mit használ neked a vérem, ha leszállok a sírgödörbe? Hálát ad-e neked, aki porrá lett, hirdeti-e hűségedet?”
A próbák, szenvedések különös szakaszai az életünknek. Néha nehéz megérteni vagy elfogadni, hogy miért érnek fájdalmak bennünket, de mint hívő embereknek, meglehet az a kiváltságunk, hogy minden értelmet felülmúló isteni békesség töltheti meg a szívünket még az ilyen helyzetekben is. Ez annak a következménye lesz, amire Pál apostol bátorít: „Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt.” Dávidból is egy ilyen imameghallgatás után tör fel a hálaének. Míg nyomorúságban volt, azzal érvelt Isten előtt, hogy a halálban már nem tudja őt dicsérni. Addig, amíg jó dolga van az embernek, azt gondolja, nem tántorodik meg soha (7.v.), viszont a próbák között sok mindent átértékelünk, és ez a jó hozadéka ezeknek az időknek. Lássuk meg mi is, függetlenül attól, hogy milyen körülmények között vagyunk, hogy mi is az élet igazi értelme és célja! Használjuk ki az időt, amit nap mint nap kegyelméből kapunk, a hálaadásra, Isten dicsőítésére, hűségének hirdetésére.
Dávid felteszi a kérdést Istennek: „Mit használ neked a vérem, ha leszállok s sírgödörbe?” És ha Isten visszakérdez: „Mit használ a mennyországnak, ha kapsz még egy napot a földön?” – mit válaszolsz?
Sípos Dénes
Mindezek felbomlanak
Igehely: 2Pt 3:3–13; Kulcsige: 2Pt 3:10 „De el fog jönni az Úr napja, mégpedig úgy, mint a tolvaj, amikor az egek recsegve-ropogva elmúlnak, az elemek égve felbomlanak, a föld és a rajta levő alkotások is megégnek.”
2012 egyik forró júliusi napjának a végén ott álltam egy égő épület előtt, és tehetetlenül néztem végig, ahogy menthetetlenül a lángok martalékává válik az, amiért annyit dolgoztam, és amibe talán a legtöbb energiát fektettem. Mibe is érdemes befektetni, hiszen egy pillanat alatt oda lehet minden? – merült fel bennem a kérdés, amíg ott álltam a hatalmas lángok mellett. A választ Isten Szentlelke súgta a fülembe: „Az Istennel való kapcsolatba fektetett dolgok nem semmisülnek meg.”
Mai igénk is arra hívja fel a figyelmünket, hogy lesz egy végső, tűz általi, teljes megsemmisülés. Voltak, vannak és lesznek még olyanok, akik ezt nem hiszik, nem veszik komolyan, sőt gúnyolódnak ezen. Imádkozzunk, hogy az Úr adjon kegyelmet ezeknek az embereknek! Ugyanakkor önmagunkat is mérlegre kell tennünk, hisz olyan könnyen belefeledkezünk e világ dolgaiba, és nem az odafennvalókkal törődünk. Péter apostol is figyelmeztet: ha azt valljuk, hogy várjuk a mi Urunk visszajövetelét, akkor igyekezzünk, hogy ő tisztának és feddhetetlennek találjon minket békességben.
Az Úr kegyelmének kell tartanunk azt az időt, amit még itt a földön ad számunkra a mi tisztulásunkra és az elveszett lelkek megmentésére.
Sípos Dénes
Új hozzászólás