2024. március 28., csütörtök

DÉLELŐTT | 
Jézus Pilátus előtt

Igehely: Mt 27:1–2, 11–26; Kulcsige: Mt 27:14 „Jézus azonban nem felelt egyetlen szavára sem, úgyhogy a helytartó nagyon elcsodálkozott.”

Szomorúság töltött el, amint ez igének első sorait elolvastam. Mekkora sötétség volt a főpapok és a vének szívében, és milyen mérhetetlen gonoszság! Alighogy megvirradt, máris gonosz döntést hoztak: Jézust halálra juttatják. Aztán eszerint cselekedtek is: megkötözve átadták őt Pilátusnak. Ez a sötétség órája volt. No, de lássuk, milyen bűnt talált Pilátus Jézusban? Semmit, mert benne nem volt. Kérdésére: „Te vagy-e a zsidók királya?”, Jézus válasza csak ennyi volt: „Te mondod.” Ezen elcsodálkozott még Pilátus is. Miért nem próbálja menteni az életét? Ráadásul ez nem keresztre feszítésre méltó ok. Pilátus alkut kínál a népnek: „Melyiket akarjátok, Barabbást vagy Jézust?” Remélte, hogy nem kívánják a bűnös szabadulását, és azt is tudta, hogy Jézust csupán irigységből adták a kezére. A nép mégis Barabbást kérte szabadon, Jézusra pedig kiabálták: „Feszítsd meg!” Pilátus így szólt: „Ártatlan vagyok ez igaz ember vérétől” (24.v.). Végül mégis megostoroztatta és kiszolgáltatta.

A kérdés most az: Te és én mit teszünk Jézussal? Ha úgy érzed, elárultad őt, kérd a bocsánatát. „Ma még lehet, ma még szabad, borulj le a kereszt alatt!”

Simon András

DÉLUTÁN | 

Gyógyító sebei

Igehely: Ézs 53:4–5; Kulcsige: Ézs 53:5 „Pedig a mi vétkeink miatt kapott sebeket, bűneink miatt törték össze. Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen, az ő sebei árán gyógyultunk meg.”

A zsidók gondolkodása a betegséggel, szenvedéssel kapcsolatban jól tükröződik a tanítványok kérdésében a vakon születettel kapcsolatban: „Mester, ki vétkezett, ez vagy ennek szülei?” (Jn 9:2). Ha valaki szenvedett, azt egyértelműen Isten büntetéseként, csapásaként fogták fel. Ézsaiás rámutat, hogy az Úr szolgája nem önmagáért viseli a fájdalmakat, ostorozást, kínhalált, hanem a mi bűneinkért: „Pedig a mi vétkeink miatt kapott sebeket, bűneink miatt törték össze. Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen, az Ő sebei árán gyógyultunk meg” (5.v.).

Számunkra akkor rejlik áldás Jézus sebeiben, ha beismerjük: méltók lettünk volna a halálra sok-sok bűneinkért. „Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz Ő, megbocsátja minden bűneinket és megtisztít minket minden gonoszságtól” (1Jn 1:9). Jézus mindenkinek felkínálja a gyógyulás, megtisztulás lehetőségét: vak, béna, sánta, pogány százados, de még a kereszten függő lator is megtérhetett.

Te mit teszel a felkínált kegyelemmel? Ezt neked kell eldöntened. „Váltságát tedd a magadévá, hidd, az számodra is elég.” (HH 499.) Ez lehet életed legjobb döntése. Térj meg, míg nem késő!

Simon András

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
8 + 2 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: Filem 1:8–14 Kulcsige: Filem 1:14 „Beleegyezésed nélkül azonban semmit sem akartam tenni, hogy jótetted ne kényszerű, hanem önkéntes legyen.”

Pál apostol szeretetteljes szívességkéréssel fordul Filemonhoz, mint testvéréhez az Úrban. Megtehetné, hogy parancsoljon is, de nem teszi. Onézimoszról van szó, aki Filemonnál szolgált és megszökött, de közben Pált és Jézust megismerve megtért, és hasznos lett a szolgálatban. Pál szeretné, ha Filemon visszafogadná őt, aki már neki is hasznos lehet. Pálnak az a szeretetteljes kérése Filemonhoz, hogy úgy fogadja Onézimoszt, mintha magát Pált fogadná. Ez keresztyén kötelessége is lenne, de úgy lenne szép, ha mégis önként, szeretetből fogadná vissza, és nem csupán kötelességből.