Igehely: Jel 21:6-7; Kulcsige: Jel 21:7 „Aki győz, örökölni fogja mindezt, és Istene leszek annak, az pedig fiam lesz.”
A hitehagyás következtében fokozatosan zűrzavarossá válik a nyugati táradalom értékrendje és erkölcse. Tényleg rohanva megy az emberi faj egyre távolabb Istentől. A rossz tettek rossz következményének előszele sokakat megérint, ez a végidők csalhatatlan jele. A történelem célba érkezése, a világ újjáteremtése azonban eldöntött tény. Hogy Isten a tudomásunkra hozta, az nagy kegyelem, és nagy bizalma felénk, de egyben nagy feladatunk is. Ha valamikor, ma még fontosabb a Krisztuskövetésünk és igehirdetésünk.
A megdicsőült Jézus a jövővel kapcsolatban tényeket jelentett ki. Az Ige azt mondja, hogy amikor Krisztus megjelenik, megszólalnak az ég harsonái. Meg fogja ítélni a világot: a hívőket és minden embert. Kit üdvösségre, kit kárhozatra küld, tettei szerint. Újjáteremti ezt a világot, Isten sátora az emberekkel lakozik majd, és az Isten letöröl minden könnyet a szemünkről. Nem lesz fájdalom, gyász, mert az elsők elmúlnak (Jel 21:3). Ide hivatalos személyválogatás nélkül minden ember. Az evangélium az erről szóló jó hír. Az evangélizáció, amikor ezt közzé tesszük. Örököstársai leszünk Krisztusnak, vallást tesz rólunk az Atya és a szent angyalai előtt (Lk 12:8). Az igazak fénylenek, mint a nap, Atyjuk országában (Mt 13:43).
Hegyi András
A szolgáló nagysága
Igehely: Lk 22:24–30; Kulcsige: Lk 22:26 „Ti azonban ne így cselekedjetek, hanem aki a legnagyobb közöttetek, olyan legyen, mint a legkisebb, és aki vezet, olyan legyen, mint aki szolgál.”
A rómaiak erőszakkal, a zsidók a lélekre gyakorolt erkölcsi nyomással kormányoztak. Az Úr Jézus a saját példaadó élete által gyakorolt olyan befolyást, hogy egyik hatalmi technikára sem volt szüksége, mégis eredményesebb volt mindkettőnél.
Az Úr Jézus szolgált. Az Atya segítségével és erejével volt képes elvégezni mindazt, amit ő rá bízott. Aki emberi erőfeszítéssel szolgál, az szereti a látványos dolgokat, sokszor nagyzol, és az eredményekre utazik. Maga választja ki, hogy kinek szolgál, kinek nem. Hangulatától függ, hogy mit végez el, mit nem, és dicséretre vágyik. Akkor is „szolgál”, amikor azzal kárt okoz, képes akár szétrombolni Isten népének közösségét.
Az Úr Jézus az Istennel való mély kapcsolatából merített erőt. Nem tett különbséget látványos és nem látványos szolgálatok között, szabadon állt rendelkezésére bárkinek. Hűségesen végezte munkáját. A főpapi imájában erről tett jelentést az Atyának. Mivel halálára készült, Isten oltalmát kérte a tanítványokra.
Jézus követésre hívó szavainak a súlyát csak az fogta fel, aki tudja, hogy mindezt milyen nehéz megtenni. Zajlik az élet, közben néhány ember előtt Isten parancsa komollyá válik. Nem kell se megdicsérni, se sajnálni őket. Fölfedezték a szolgálat örömét.
Hegyi András
Új hozzászólás