Igehely: Gal 3:26–29; Kulcsige: Gal 3:26 „Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által.”
Mindnyájan egyenlő bánásmódban részesültünk, amikor kegyelmet kaptunk, és egyenlő rangunk lett Krisztus vére árán. Az isteni munka folytatói vagyunk, ha a szentek közösségének tagjai vagyunk. Kívülről ez az egység megbonthatatlan, belülről azonban bomlasztható. Már a legkisebb egységnél, a családnál vigyázni kell erre. A hitben erős hívő családokból épülhet csak erős gyülekezet. Ha a házastársak nincsenek harmóniában, akadályba ütközik az imádságuk is (1Pét 3:4–5). A férj és feleség közötti viták nem vezethetnek egységük megbomlásáig. A kölcsönös megbocsátás és egymás elhordozása minden hívőnek kötelessége, de egyben áldása is. Törekednünk kell tehát a megbocsátó és elhordozó szeretetre, mert Isten nem a zűrzavar, hanem a békesség Istene. Gyermekeink születése előtt az Úrral beszéltünk róluk, imádkoztunk értük. Miután megszülettek, az Úrról beszélünk nekik. Ugyanígy kell imádkoznunk gyülekezetünk tagjaiért, a hitben gyengékért is. A szeretettel kimondott szó gyógyít és nevel is. Pál apostol itt nemcsak a házasságról tanít, hanem Krisztus és az egyház közösségéről is.
Az Úr Jézus barátainak nevezte a tanítványokat (Jn 15). Ez igencsak megtisztelő, de csak addig, amíg ő valóban Mesterünk. Az Úr szerint, ha mi, szőlővesszők, belenövünk a tőkébe, gyümölcsözni fogunk. Meg fog mutatkozni bennünk a Krisztus természete, hiszen az életünk vele együtt el van rejtve az Istenben (Kol 3:3–4).
Hegyi András
Felemelő közösségépítés
Igehely: 1Thessz 5:14–15; Kulcsige: 1Thessz 5:15 „Vigyázzatok, hogy senki se fizessen a rosszért rosszal, hanem törekedjetek mindenkor a jóra egymás iránt és mindenki iránt.”
Az erőtlenek nem utasítják vissza az intést. A hatalmaskodók elvárják a bátorítást. Pedig ez ellentétes az ő érdekükkel, de Isten akaratával is. Az erőtlennek bátorodni, az erősnek szelídülni kell, így válik javukra. Így akarja Isten.
A szeretet itt előleg az eljövendő világból. A gyülekezetben ez a normális viszony a testvérek között. Ha szeretjük testvéreinket, nem leszünk hűtlenek a gyülekezethez, de a gyülekezet Urához sem. Ha csak várjuk a szeretetet másoktól, soha nem érezzük elegendőnek azt, amit kapunk.
A szeretet természete, hogy adni tud. Ha házastársunk megkapja a szeretetünket, a kapcsolatunk erőssé és tartóssá válik. Ha a gyermekeinket egészséges mértékben, bölcsen szeretjük, normális módon nőnek föl. Ha nem, belebetegedhetnek. Veszélyes szeretetéhség jelei mutatkoznak meg rajtuk. Ez érvényes a gyülekezet közösségére is.
Az Úr Jézus szeretete beleérző szeretet volt. Az apokrif Tóbiás könyvében azt olvassuk: „Amit magadnak nem szeretnél, azt másoknak se tedd.” Jézus aktívvá tette ezt: „amint akarjátok, hogy az emberek tiveletek cselekedjenek, ti is akképpen cselekedjetek” (Mt 7:12). A példázatban a samaritánus tudta, hogy mit érez a kifosztott, azt is, hogy mit tehet érte. A Szentlélek pontosan tudja, hogy kinek mi kell ahhoz, hogy meggyógyuljon és egészségesen illeszkedjék be a közösségbe. Ezért sem szabad megoltani sem magunkban, sem egymásban a Lelket.
Hegyi András
Új hozzászólás