Igehely: 1Sám 10:1–7; Kulcsige: 1Sám 10:6 „Akkor megszáll téged is az Úr lelke, velük együtt prófétai révületbe esel majd, és más emberré leszel.”
Saul elhívásának története nagyon személyes. A felkenetés szertartása kiemeli Sault környezetéből, és elidegeníthetetlen méltóságot ad neki. Így különleges kapcsolatba kerül Istennel, ő mostantól kezdve az Úr felkentje. A felkenés titokban marad Sámuel és Saul között, és csak később válik ismertté a nép előtt is. Sámuel szem előtt tartja Saul gondjait, és bebizonyítja, hogy ő a látó, a próféta, és a jövendő dolgokat előre elmondja (10:2–9).
Saul lelki adománya belsőleg és külsőleg is következményekkel jár. A frissen felkent király megalázza magát, és beáll a próféták közé, akik csoportosan révületbe, extázisba esnek. Olyan emberek voltak ezek, akik alacsony sorból származtak. Amikor néhányan meglátták Sault révületbe esve a próféták között, feltették egymás között a kérdést: „Mi történt Kís fiával? Hát már ő is a próféták között van?”
A Sámuel és Saul közötti összetartozás erősen kihangsúlyozódik, a próféta teljesen a leendő király oldalára áll, akit az Úr Lelke alkalmassá tesz feladatának betöltésére.
Drága testvérem, ugyanúgy, ahogyan Sault újjá tette az Úr Lelke, és erőt adott neki, hogy elvégezze a feladatokat, minket is erővel megáld a Lélek, és elvégezhetjük a ránk bízottakat.
Mucsi-Bálint János
Az istenfélelem értéke
Igehely: Préd 12:8-13; Kulcsige: 12:10 „Mindezt hallva a végső tanulság ez: Féld Istent, és tartsd meg parancsolatait, mert ez minden embernek kötelessége!”
Jézus rámutat a helyes sorrendre a megélhetési gondokat, a megélhetésért való mindennapi fáradságos küzdelmeket illetően: „Ne aggódjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? – vagy: Mit igyunk? –, vagy: Mit öltsünk magunkra? Mindezt a pogányok kérdezgetik; a ti mennyei Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van minderre. De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek” (Mt 6:31–33). Ha Isten az első helyen van az életünkben, minden más is a helyére kerül.
Jézus élő hitet kíván, és élő hitünk a cselekedeteinkben nyilvánul meg. Add át magad neki, és cselekedd az ő akaratát. A hívő ember nagy hibája, hogy azt gondolja: saját maga is tud világítani, a maga erejéből. Holott a megtérés után is, ha a Szentlélek nem tölti be az életünket, terméketlenek maradunk. Olyan ez, mint a villanykörte: nagyon szép, tiszta hófehér, de ha nincs egybekötve az áramkörrel, nem világít, sötét marad. Tehát megváltásunk után a mennyei áramkörben kell maradnunk, bekapcsolva, mert különben nem tudunk világítani. „Maradjatok énbennem, és én is tibennetek, mert nélkülem semmit sem cselekedhettek.”
Mucsi-Bálint János
Új hozzászólás