2024. január 2., kedd

DÉLELŐTT | 
Kitartóak leszünk az imádkozásban!

Igehely: Ef 6:18–24; Kulcsige: Ef 6:18 „Minden imádságotokban és könyörgésetekben imádkozzatok mindenkor a Lélek által, és legyetek éberek, teljes állhatatossággal könyörögve valamennyi szentért.”

Mikor halljuk, hogy az imádságról van szó, akkor az az első hozzáállásunk, hogy jól ismerjük ezt a témát. Mégis ez az a terület, amit valószínűleg mindannyian jobban kéne gyakoroljunk. Az Ef 6:18-ból ki szeretnék hangsúlyozni két dolgot.

Elsősorban a Lélek által kifejezést. Isten nem azt várja el tőlünk, hogy csak elmondjunk gyorsan egy rövidebb vagy hosszabb imát, hanem azt szeretné, ha az imádságunk szívből, sőt a Lélekből jönne. Éppen ezért legközelebb, amikor imádkozni fogsz, előtte csendesedj el, gondolj bele, hogy kihez imádkozol, és kérd, hogy az imádságodat is a Lélek vezérelje.

Másodsorban az ige kihangsúlyozza: mindenkor, teljes állhatatossággal imádkozzunk. Nem elég csak egyszer imádkozni az életben. Nem elég, ha egyszer elmondtad a „megtérők imáját”. Az Úr Jézus azt mondta, hogy így imádkozzunk: „mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma” (Mt 6:11), amiből rájöhetünk, hogy ezeket a dolgokat minden egyes nap kell kérnünk. Ahhoz, hogy kitartóak legyünk, szükséges a vigyázás, az éberség.

A kérdés az: te mennyire vagy kitartó az imádkozásban? Vajon hányszor lankadtál meg a szüntelen könyörgésben? Kérd az Urat, hogy adjon neked még több kitartást ebben!

Papp Lénárd

DÉLUTÁN | 

Áldott legyen az Úr és az Ő gyülekezete!

Igehely: 1Krón 29:10–19; Kulcsige: 1Krón 29:10 „Akkor áldotta Dávid az Urat az egész gyülekezet előtt, és ezt mondta: Áldott vagy te, Uram, ősatyánknak, Izráelnek Istene, öröktől fogva mindörökké!”

Isten magasztalása kulcsfontosságú a hívő ember életében. Az egész életünk a dicsőítésről kell, hogy szóljon. Nemcsak az éneklés és a gyülekezeti élet dicséri Istent, hanem minden egyes tettünk Őrá kell, hogy mutasson. Pál apostol a következőket mondja: „Akár esztek tehát, akár isztok, bármi mást cselekesztek, mindent Isten dicsőségére tegyetek!” (1Kor 10:31). Dávid áldotta és magasztalta Istent, mert méltó rá.

A csodálatos dolog a dicsőítésben az, hogy amíg Istent imádjuk, addig minket is betölt Isten jelenléte. Őt magasztaljuk, de ez a mi javunkat is szolgálja. Dávid király magasztalja Istent, és kijelenti: „Bizony tőled van mindez, és csak azt adtuk neked, amit kezedből kaptunk” (1Krón 29:14). Egész életünk a sáfárságról szól. Ajándékként kaptuk az életünket, időnket, egészségünket, és ezt a mai napot is. Isten viszont elvárja, hogy mindenünkkel Őt szolgáljuk, és az Ő dicsőségére éljünk.

Te ma hányszor áldottad az Urat? Milyen tettekben nyilvánult meg a dicsőítésed? Most is megteheted, hogy imádságodban Őt magasztald, ahogyan Dávid király is tette.

Papp Lénárd

 Napi áhítat

Igehely: Lk 10:17–24 Kulcsige: Lk 10:21 „Abban az órában így ujjongott Jézus a Szentlélek által: «Magasztallak, Atyám, menny és föld Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek elől, és felfedted az egyszerű embereknek. Igen, Atyám, mert így láttad jónak.»”

Harminc évvel ezelőtt jelent meg egy film, amely Lukács evangéliuma alapján mutatta be Jézus életét. Több nyáron is levetítettem ezt a filmet kultúrházakban, sátrakban, utcán, még kocsmák udvarain is. Összességében vagy negyven alkalommal néztem meg, de nem tudtam megunni! A nézőket is megragadta, mert bemutatott egy mosolygós, derűvel, örömmel teli Jézust. Az emberek könnyen azonosultak vele. Ugyanakkor sokan a hívők közül megbotránkoztak: szerintük Jézus szentebb, visszafogottabb és komolyabb volt.