2023. július 29., szombat

DÉLELŐTT | 
Málkus füle

Igehely: Lk 22:49-51; Kulcsige: Lk 22:51 „Jézus azonban megszólalt, és ezt mondta nekik: Hagyjátok abba! És megérintve a fülét, meggyógyította őt.”

Az evangéliumi beszámolókból láthatjuk, ahogy Jézus Krisztus a kálvária felé vezető úton is másokra figyel, közbenjár, gyógyít és megbocsát. Döbbenetes, hogy bár tudta mi vár rá, mégis kiegyensúlyozott marad. Júdásnak fel is teszi a kérdést: „Így árulsz el”? Tanítványai hevesebben akarnak reagálni és megkérdezik: - „Uram, odavágjunk”? Meg sem várják válaszát, hanem indulatuknak szabad utat engednek. Egyrészt a tanítványok hozzáállása követendő, ugyanis foglalkoztatja őket, mi lesz Krisztussal. Másrészt viszont, – bár kikérték akaratát, de válaszát már nem várták meg. Mi ne legyünk ilyenek! Várjuk meg Isten válaszát, ne akarjuk olyan vonalon érvényesíteni az Ő akaratát, amit nem szánt nekünk. Jézus Krisztus nem azonosul tanítványai indulatával, hanem rendre inti őket, Málkus levágott fülét pedig meggyógyítja.
Beleszólhat-e Isten a hirtelen támadt hevességünkbe, tenni akarásunkba? Hogyan várhatunk a válaszára anélkül, hogy megelőznénk ezt elhamarkodott tetteinkkel? Imádkozzunk, hogy Krisztus ügye valóban szívünk ügye legyen. Uralkodjon Ő mindenféle indítékunkon és indulatunkon!

Petyár Lóránd

DÉLUTÁN | 

Pál elhívása

Igehely: Gal 1:10-17; Kulcsige: Gal 1:10 „Most tehát az embereket akarom meggyőzni vagy Istent? Vagy embereknek igyekszem tetszeni? Ha még mindig embereknek akarnék tetszeni, nem volnék Krisztus szolgája.”

Hívő életünk egyik nagy kísértése, hogy inkább másoknak akarunk tetszeni, mint Istennek. Az emberek felé irányuló megfelelési vágyunk kétféleképpen értendő: 1. amikor a világnak akarunk tetszeni, és megalkuszunk bűnös dolgokkal; 2. amikor a gyülekezetben akarunk megfelelni embereknek, és már nem Istenre összpontosítunk. Az utóbbi sok esetben azzal jár, hogy olyan evangéliumot akarunk hirdetni, amit Krisztus soha nem mondott, vagy olyan elhívásra alapozzuk a szolgálatunkat, amit soha nem kaptunk meg.
Pál azt mondja, hogy ő azt az evangéliumot hirdeti, amit Krisztustól kapott. Nekünk is ezt kell tenni. Félreértés ne essék, nem arról van szó, hogy „az evangéliumról szóló tanítást” nem kell kutatni és értelmezni, hanem egyszerűen arról, hogy minden személyes meggyőződésből kell, hogy eredjen. Ha nem találkoztunk soha Jézussal, a Megváltóval, akkor az evangéliumunk sem hiteles. Az evangélium pedig az, hogy Jézus eljött, meghalt a bűneink miatt, mint tökéletes áldozat, és ha ezt hittel elfogadjuk, Ő hű és igaz, és megbocsát, megtisztít, újjá tesz.
Isten képes téged ma felszabadítani minden megfelelési vágy alól. Akarod?

Ferkő Attila

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
3 + 6 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: ApCsel 14:1–7 Kulcsige: ApCsel 14:1 „Ikóniumban szintén bementek a zsidók zsinagógájába, és úgy hirdették az igét, hogy a zsidókból is, a görögökből is igen sokan lettek hívőkké.”

A nyíltan, bátorsággal hirdetett ige, amit Isten Szentlelkének a munkája erősít meg, mindenképpen reakciót fog kiváltani: vagy ellenszenvet, vagy megtérést. A hívő embernek tudatosítania kell magában, hogy az evangélium hirdetésének ára van. Azok, akik az evangéliumnak ellene állnak, mindent meg fognak tenni, hogy elhallgattassák az üzenet hirdetőjét. Pál és Barnabás pontosan azt tapasztalták meg, amire annak idején Jézus figyelmeztette a tanítványait: „Emlékezzetek arra az igére, amelyet én mondtam nektek: Nem nagyobb a szolga az uránál.