Igehely: Lk 4:37-41; Kulcsige: Lk 4:39a „Jézus ekkor fölé hajolva ráparancsolt a lázra, mire az elhagyta az asszonyt.”
Általában mindnyájunk elméjében ott van egy friss haláleset híre, egy súlyosan beteg neve, akire gondolunk, akinek a gyógyulásáért imádkozunk. Olyan jó látni ismételten, hogy nem csak mi hordozzuk szívünkben, és érzünk együtt az ilyenekkel, hanem Jézus Krisztus is, akinek ráadásul mindenre van hatalma.
A zsinagógából Jézus a Simon házába tartott. Hidd el, mindig valami jó dolog történik, amikor Jézust otthonodba hívod, amikor Jézus meglátogat. Lukács, az orvos ismertette, hogy Péter anyósa magas láz miatt feküdt betegen. Vajon mit tett Jézus, amikor a beteg érdekében közbenjártak nála? „Jézus ekkor fölébe hajolva ráparancsolt a lázra, mire a láz elhagyta az asszonyt” (4:39a). Jézus nem elérhetetlen, nem érzéketlen, nem tehetetlen. Ezért hívd bátran Jézust az otthonodba, járj közbe hittel másokért, és meg fogod látni, hogy Jézusnak van hatalma minden nyomorúság felett.
Miután a láz elhagyta Péter anyósát, ő azonnal felkelt és szolgált nekik (4:39b). Milyen csodálatos példa ez arra, hogy mi következik a gyógyulás után. Szolgálatra kaptunk elhívást és felhatalmazást, ezért ma is szolgáljuk örömmel az Urat!
Deák Zsolt
Mindenki magáról ad számot
Igehely: Róm 14:1-12; Kulcsige: Róm 14:11-12 »Mert meg van írva: „Élek én, így szól az Úr, bizony előttem fog meghajolni minden térd, és minden nyelv megvallja majd, hogy én vagyok az Isten.” Így tehát mindegyikünk önmagáról fog számot adni Istennek.«
Még mielőtt a személyes számadáshoz érkeznénk, ami eléggé vonzóan hangzik individualista világunkban, hadd jegyezzük meg, hogy ez az igeszakasz a mások kölcsönös elfogadásáról, szívünkbe való befogadásáról szól. Akik Krisztus testét alkotjuk, úgy viszonyuljunk egymáshoz, ahogyan Krisztus viszonyult hozzánk, elveszett bűnösökhöz. Ne adjunk helyet az előítéleteknek, mások bírálgatásának, feszültségek és konfliktusok kialakulásának, hiszen Krisztus az Úr, aki megváltott, és akinek hatalma van arra, hogy kegyelméből kegyelmében megtartson. A gyülekezeten belül nem az a feladatunk, hogy folytonosan egymással bajlódjunk, hanem az, hogy Krisztusra nézzünk, és dicsőségét visszasugározzuk. Tartsuk szem előtt Szent Ágoston szavait: „A lényeges dolgokban egység, egyebekben szabadság, de mindenben szeretet.”
Jézus az Úr, ezért mindenben hozzá igazodjunk, mert eljön a nap, amikor Isten ítélőszéke előtt kell megállnunk, és mindenki magáért fog számot adni. Nem azért élünk közösségben, hogy egymás felett ítélkezzünk, hanem azért, hogy az ítéletre felkészüljünk!
Visszatekintve milyennek értékeled a másokhoz való viszonyulásodat az elhangzottak fényében?
Deák Zsolt
Új hozzászólás