Igehely: Ef 4:29-32; Kulcsige: Ef 4:31 „Minden keserűség, indulat, harag, kiabálás és istenkáromlás legyen távol tőletek minden gonoszsággal együtt.”
A tegnapi napon kiderült az, hogy az emberi szív sokszor tele van világi gondokkal, tervekkel és csalárdságokkal, ami miatt a családokban viszályok és feszültségek támadhatnak. Pál apostol jól látta az Efézusban lévő hiányosságokat, így arra bátorítja a híveket, hogy öltsék magukra a megújult emberhez méltó viselkedést. A szív keménysége miatt maradtak vissza a lelki fejlődésben és kezdtek el haszontalan életmódot folytatni. „De ti nem így tanultátok a Krisztust” - szól az Ige. Azt is láthatjuk, hogy nem csupán a megtérésről, hanem a szent életről van szó, amikor a hallott Igét már gyakorlatban kell használni úgy, hogy folyamatosan meg-meg újulunk Isten kegyelme által.
Milyen a mi készülődésünk? A sok tennivaló mellett néha kicsúszik a szánkon néhány bántó szó? Megdöbbentő a hasonlóság köztünk és az efézusi hívek között, ezért ma ti, akik olvassátok ezt, jól fontoljátok meg, hogyan szóltok és viselkedtek. Minden gonoszságtól őrizkedjetek! Imádkozz ma azért, hogy ha ezeknek valamelyik fajtáját látod az életedben, add át az Úrnak és térj meg belőle, mert akiket Ő megszabadít, azok valóban szabadok lesznek.
Bakos Imre
Bátorság az engedetlenségre
Igehely: 1Sám 10:7-8; 13:4c-14; Kulcsige: 1Sám 13:12 „Azt gondoltam, hogy mindjárt rám törnek a filiszteusok Gilgálban, és én még nem esedeztem az Úrhoz. Összeszedtem hát a bátorságom, és bemutattam az égőáldozatot.”
„Bizony, többet ér az engedelmesség az áldozatnál.” – olvassuk az Igében. (1Sám 15:22) Sajnos Saul nem tartotta ezt szem előtt, hanem áldozatot mutatott be, ami miatt Isten elvetette őt. Megszegte Sámuel próféta útmutatását, nem tudott várni, és emiatt az engedetlenség bűnébe esett. Vette a bátorságot és önállóan cselekedett, a saját feje után indult el. Igaz, hogy a bátorságra nagy szükség van Isten útjain, de a bátorságnak ebben kell megmutatkoznia, hogy Isten parancsait hajtjuk végre.
Ugye, magunkra ismerünk, amikor azt mondjuk, mint Saul: „azt gondoltam, hogy…” Sok esetben így vagyunk ezzel mi is, hogy előbb cselekszünk és csak utána gondolkodunk, még akkor is, amikor tudjuk, hogy ez nem tetsző Istennek. Talán úgy olvassuk ma ezeket a sorokat, hogy mi is voltunk már engedetlenek az Úrral szemben, de kegyelme által nem vetetett el minket, mint Sault. Adjunk ezért hálát az Úrnak és kérjük Őt, hogy tanítson bennünket várni, tudva azt, hogy mindennek a végén nincs semmi és senki más: csak Isten!
Bakos Imre
Új hozzászólás