Igehely: Jn 20:1-10; Kulcsige: Jn 20:8 „Akkor bement a másik tanítvány is, aki elsőnek ért a sírhoz, és látott, és hitt.”
A feltámadás reggelén a magdalai Mária sietve adta tudtul Péternek és Jánosnak, hogy Jézus holtteste már nincs a sírban. Meg volt rémülve a gondolattól, hogy Jézus testét ellopták. A két tanítvány együtt futott a Golgotához közeli sírhoz, hogy meggyőződjön a valóságról. Odaérkezve látták Jézus feltámadásának nyilvánvaló bizonyítékait, de csak Jánosról, a szeretett tanítványról olvassuk azt, hogy látott és hitt. A többi tanítványra és Jézus közeli követőire igaz maradt az evangélista szava: „Még nem értették ugyanis az Írást, hogy fel kell támadnia a halottak közül” (9. v.). Megfeledkeztek Jézus korábbi ígéretéről, amelyben feltámadásáról szólt (Mk 10:34), emberi módon próbálták értelmezni az eseményeket (Mt 16:23), szívük rest volt, hogy Isten kijelentését elhiggyék (Lk 24:25). A tanítványok hitetlensége arra figyelmeztet bennünket, hogy vegyük még komolyabban Isten igéjét, mint ahogyan azt eddig tettük. És ne legyünk az Úr szavának feledékeny hallgatói, hanem cselekedjük Isten akaratát (Jak 1:25), mint lelki emberek, akikben Krisztus értelme van, és részesei a Szentlélek munkájának (1Kor 24:14–16). Vigyázzunk a szívünkre, meg ne keményedjék, amikor halljuk Isten szavát (Zsid 3:7–8), hanem teljes szívvel engedelmeskedjünk az igazságnak, amely által szabadokká lettünk a bűn szolgaságából (Róm 6:17)!
János apostol a nézni szóra a történet mindegyik szereplőjénél más-más igealakot használ. Azt üzeni ilyenképpen, hogy mennyire fontos helyes látással viszonyulni Jézus feltámadásához. Magdalai Mária látta (blepó), felfigyelt, gondosan megnézte a nyitott sírt, mégis felületes és elhamarkodott következtetésre jutott: Jézus testét elvitték. Péter, az eredeti kifejezés szerint (theóreó) elemző, alaposan megvizsgáló szemlélője volt a feltámadás csodájának (6. v.). A lényeget viszont csak János látta meg (horaó), és jutott mélyebb felismerésre – élő hitre (8. v.).
Hogyan szemléled Jézus feltámadását? Milyenek lennének a hétköznapjaid, ha hittel néznél a feltámadás csodájára?
Szabó László
Imaáhítat: Adjunk hálát Jézus Krisztusnak a halálon vett diadaláért! – 1Kor 15:55-57
Bibliaóra: Valóban feltámadt az Úr – Lk 24:13-35 (1Kor 15:19-20)
Győzelem az utolsó ellenség fölött
Igehely: 1Kor 15:21-28; Kulcsige: 1Kor 15:26 „Mint utolsó ellenség töröltetik el a halál.”
Sokak számára tabutéma a halál, amelyről hallani sem akarnak. Ha tehetik, nem vesznek részt temetéseken, messze elkerülik a temetőkerteket. A menekülés a halál valósága elől egyfajta struccpolitika, mert az előbb-utóbb bekövetkezik, hiszen nincsen biztosabb a halálnál (Zsid 9:27).
A haláltól való félelem az ember egyik legerősebb aggodalma. A Sátán ugyan hazugsággal – „Dehogy haltok meg!” – tévesztette meg az első emberpárt, akik nem ismerték fel a rájuk leselkedő veszélyt. A kígyó ravasz csalásának áldozatai lettek (2Kor 11:3), mivel elhitték, hogy következmények nélkül lehetnek engedetlenek Isten parancsával szemben.
Éva és Ádám evett a jó és rossz tudásának fájáról. Lelkileg azonnal meghaltak, később a fizikai halált is megízlelték. Ugyanakkor elszakadtak az Élet forrásától, és vétkük az emberiség bukásához vezetett. A bűn, mint egy lavina, megállíthatatlanul sodor magával mindent, ami útjába kerül. Ekképpen lett az ember a bűn és halál törvénye alá rekesztve (Róm 8:2). Örömhír viszont az, hogy nem a halálé az utolsó szó. Jézus Krisztus szabadulást szerzett a bűnös ember számára: a sötétségből a világosságra hozta ki, a rabságból tágas térre vezette, a halálból az örök életre támasztva fel. Életét váltságul adta az elveszettekért, vállalta a keresztet; és legyőzve a halált, Isten trónjának a jobbjára ült (Zsid 12:2). Mint sziklafalat szétrepesztő első zsenge, törte át a halál falát (1Kor 15:23). Ilyenképpen az eltévedtek számára Ő lett a feltámadás, az élet (Jn 15:21), és az Atyához visszavezető út (Jn 14:6).
Földi létünkben még tart az élet és halál közötti harc, amely szüntelen küzdelem – megállíthatatlan, elkerülhetetlen és letagadhatatlan. De nem reménység nélküli. Akik Krisztusban bíznak, azok felett a halál már nem zsarnokoskodhat. Még ha olykor sírnunk is kell – gyászolunk és szomorkodunk –, nincs okunk a kétségbeesésre, mert mennyen és földön minden hatalom a Feltámadott kezében van (Mt 28:18).
„Húsvét után új cél és új sietség! Jézus él! Nincs út, mely messze esnék! …Húsvét után erő, diadal, élet!” (részlet Túrmezei Erzsébet: Húsvét előtt c. verséből).
Szabó László
Új hozzászólás