2023. április 8., szombat

DÉLELŐTT | 
Méltó temetés

Igehely: Jn 19:38-42; Kulcsige: Jn 19:40 „Fogták tehát Jézus holttestét, és leplekbe takarták az illatszerekkel együtt, ahogyan a zsidóknál szokás temetni.”

Sok és sokféle temetést volt alkalmam levezetni. Mindegyik más volt, és mégis hasonlítottak egymásra. Mások voltak a körülmények, a helyszín, a résztvevők, de azonos az üzenet, a liturgia, a lelkület.
Milyen lehetett Jézus temetése? Az evangélisták részletes leírást hagytak hátra. A temetés szervezői, végrehajtói: két titkos tanítvány – Arimáthiai József és Jézus éjszakai látogatója, Nikodémus. Vagyis csak eddig titkolták kapcsolatukat, most leleplezik magukat. Egyikük a holttestet kérte levetetni a keresztről, a másikuk hatalmas anyagi hozzájárulással igyekezett konzerváló anyagokkal belepni a drága porhüvelyt. Alapos munkát végeztek, mert hosszú enyészetre számítottak. A zsidó szokás szerint így tehették méltóságossá a temetést. Márpedig hatalmasat tévedtek. Ilyen rövid ideig holttest még nem feküdt a sírban!
Valaki így értelmezte a harmadik Zsoltár hatodik versét - „Lefekszem, alszom és fölébredek, mert az Úr támogat engem” – vagyis: megbetegszem, elhalálozom, föltámadok. Holnap arra emlékezünk, hogy ez igaz volt!

Füstös Gyula

DÉLUTÁN | 

Az Úr Jézus és a gonosztevők

Igehely: Lk 23:33, 39-43; Kulcsige: Lk 23:42 „Majd így szólt: Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor eljössz a te királyságodba!”

Vajon az üdvtörténet nagy rendezője, a mindenható Isten miért látta jónak, hogy Jézus keresztre feszítésének kiemelt eseményét nem mindentől és mindenkitől függetlenül, önmagában, a figyelem középpontjába állítva tervezze meg? Miért volt ott még két másik elítélt is? Jelenlétük elvonhatja figyelmünket a lényegről! A két gonosztevő magát az emberiséget képviseli. Azt, ahogyan az emberek egy része elfogadja, a másik része pedig elutasítja Jézust. Tökéletes kiábrázolása annak, amit Jézus így mutatott be: „jöjjetek, Atyám áldottai, örököljétek az országot”, „még ma velem leszel a Paradicsomban!” - mondta a jobb oldali elítéltnek. Ennek ellentétét éppen az ígéretet kapó mondja ki keménykedő elítélt-társának: „Nem féled az Istent? Hiszen te is ugyanazon ítélet alatt vagy!” - „Aki nem engedelmeskedik a Fiúnak (…) Isten haragja marad rajta”- zárul az éjszakai beszélgetés Nikodémussal.
Mindkét gonosztevő ugyanolyan távolságra volt Jézustól, ugyanazt látta, hallotta – mégis különbözőképpen reagáltak az eseményekre, Jézus személyére. Lehetetlenség kibújni a döntés kényszere alól.

Füstös Gyula

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
3 + 0 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: 5Móz 1:29–38 Kulcsige: 5Móz 1:36 „Csak Káléb, Jefunne fia fogja meglátni azt, neki és fiainak adom azt a földet, amelyet bejárt, mert ő hűségesen követte az Urat.”

Józsué és Káléb a hit emberei voltak. A próbákban megerősödött a hitük, mert bíztak Isten ígéretében. A nép miért hátrált meg? Valószínűleg azért, mert a láthatókra néztek és megijedtek. Mózesről azonban azt olvassuk: „Hit által hagyta el Egyiptomot, nem félt a király haragjától, hanem kitartott, mint aki látja a láthatatlant” (Zsid 11:27). Az, hogy ő nem ment be a földi Kánaánba, részben a nép számlájára írható: „Rám is megharagudott az Úr miattatok, és azt mondta: Te sem mégy be oda” (5Móz 1:37). Láthatjuk, hogy a hit, a bizalom és a hűség mellett fontos az engedelmesség is.