Igehely: Gal 2:15-21; Kulcsige: Gal 2:20 „Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem; azt az életet pedig, amelyet most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem.”
A teremtő Isten áld és ad, mert szeret. Mindent azért adott, hogy hálaadással éljünk vele. Mindenhez, amit adott, kötött használati utasítást is, hogy az ember tudja, hogyan éljen azzal, amit kapott. Nemcsak adott szeretetből, javunkra és örömünkre, hogy örüljön alkotójának Izráel, hogy örüljön mindig; hanem tanít és fenyít is, ugyancsak javunkra, hogy szentségében részesüljünk.
De az emberek mindnyájan elromlottak, nem fiai már, hitványok, fonák és hamis nemzedék ez. „Így fizettek ti az Úrnak, ó, bolond és esztelen nép?! Hisz atyád ő, ki teremtett, ő alkotott s erőssé tett.” Az ember nem válaszol helyesen Teremtőjének, és nem él helyesen azzal, amit kapott. Nem hirdeti az Úr nevét, nem magasztalja Istenét, akinek döntései jók, minden útja igazságos. Hű az Isten, nem hitszegő, igaz és egyenes ő.
Én is az Isten igazságát hazugsággal cseréltem fel, a teremtményt imádtam és szolgáltam a Teremtő helyett. Szükséges ezért, hogy meghaljak annak a törvénynek, amelyet nem tartottam meg, hogy ezután Istennek éljek. Hogy magamat adjam oda, hogy többé nem én, és ne magamnak éljek, hanem Krisztusnak, aki szeretett engem, és önmagát adta értem.
Tóth Miklós
Ígéret a testvéri egységben élőknek
Igehely: Zsolt 133:1-3 „Ó, mily szép és mily gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek! Olyan ez, mint mikor a drága olaj a fejről lecsordul a szakállra, Áron szakállára, amely leér köntöse gallérjára. Olyan, mint a Hermón harmatja, amely leszáll a Sion hegyére. Csak oda küld az Úr áldást és életet mindenkor.”
Az egység és az egyetértés Szentháromságbeli tulajdonság. „Hogy egyek legyenek, mint mi” – kéri a gyülekezet számára imájában az Úr Jézus. Ezek nem teremnek tüskebokron vagy bogáncskórón. A türelem és vigasztalás Istene adja meg nekünk, hogy kölcsönös egyetértés legyen közöttünk – mondja az apostol.
Minden, ami szépséges és gyönyörűséges, az Isten teremtménye. Mint az olaj és a harmat, ezek is felülről csordulnak alá, onnan szállnak le. Mert ezeknek ez a rendje: fentről lefele. Isten pedig nem a zűrzavarnak, hanem a békességnek és a rendnek Istene. Ezért oly kívánatos és gyönyörűséges Isten és emberek számára ezeket látni és tapasztalni. Ezért támaszt elvárást, és köt hozzá ígéreteket.
Mint cél áll előttünk: „testvéreim, örüljetek, állítsátok helyre a jó rendet magatok között, fogadjátok el az intést, jussatok egyetértésre, éljetek békességben, akkor a szeretet és a békesség Istene veletek lesz.” Megszégyenítésükre lett írva, de vétkük minket is int: „Evódiát intem, és Szüntükhét is intem, hogy legyen közöttük egyetértés az Úrban.”
Akkor és csakis akkor. Oda, és csakis oda. Jöjj, Uram, áldással és élettel mindenkor!
Tóth Miklós
Új hozzászólás