2017. március 5., vasárnap

DÉLELŐTT | 
Az igazsághoz ragaszkodva tanítja Isten útját

– Mk 12:13-17

Az Úr Jézus 33 évet élt itt ezen a földön. Az egyik kijelentéséből kitűnik, hogy mennyire érezte magát itthon ebben a világban: ,,A rókáknak barlangjuk van, és az égi madaraknak fészkük, de az Ember Fiának nincs hova fejét lehajtania” (Luk 9:58). Az egyik ok, amiért az Úr Jézus idegennek érezte magát e világban az volt, hogy ő az igazságot képviselte egy igazságtalan világban. Őt követni ezen a területen nem könnyű vállalkozás, de sok áldást eredményez már e földi életben, az örökkévalóságban pedig nagy jutalmat hoz.
Az igazsághoz való ragaszkodás tekintélyt ad. Ahogy az Úr Jézus elkezdte a nyilvános szolgálatát, a nép előtt a tekintélye és a népszerűsége rohamosan nőtt. Az emberek látták, hogy nem úgy tanít, mint az írástudók és a farizeusok, hanem különleges hatalommal. Az Úr Jézus tanításában rejlő hatalom hátterében az igazság volt. A Heródes-pártiak és a farizeusok Jézus ellenségei voltak, de amikor nyilvánosan kellett nyilatkozniuk, azt mondták: „Mester, tudjuk, hogy igaz vagy…” (14. v.). Az Úr Jézusnak az ellenségei előtt is volt tekintélye, és elismerték, hogy igaz.
Az igazsághoz való ragaszkodás bátorságot ad. A hazugság követése félelmet szül. Az igazság bátorságot ad. Amikor Jézust az adófizetéssel kapcsolatosan kérdezték ellenfelei, nehéz helyzetbe hozták. Ha azt mondta volna, hogy ne fizessenek adót, akkor a császár haragját hívta volna ki magára. Ha az adófizetést támogatta volna, akkor az anyagilag amúgy is megterhelt néppel került volna szembe. Az Úr Jézus nagy bátorsággal leplezte le ellenfelei képmutatását, és kijelentette, hogy igazságos dolog megadni a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené. Bölcsen felelt meg nekik és rámutatott, hogy gond nemcsak az adófizetéssel volt, hanem azzal, hogy Istennek sem adták meg azt, ami az övé.
Az igazsághoz való ragaszkodás felment az ítélettől. A Heródes-pártiak és a farizeusok feszülten várták, hogy az Úr Jézus mit felel. Ugrásra készen álltak, hogy ítéletet hajtsanak végre rajta. Az Úr Jézus bölcs felelete után mindkét tábor kezéből kiesett az ítélet ostora, és maradtak a csodálkozással.
Ragaszkodjunk mi is az igazsághoz, ha akarjuk, hogy tekintélyünk legyen és bátrak legyünk. Így az emberi ítélkezés félelemétől mentesen élhetjük az életünket.
Mi az, ami számodra megnehezíti az igazsághoz való ragaszkodást?

Bálint Pál

DÉLUTÁN | 

Az igazság órája

– 1Móz 45:1-20

Amikor valaki visszaél hatalmi helyzetével, fizikai erejével, szellemi fölényével, és kárt okoz másoknak, igazságtalanságot követ el. Az igazság órája az az alkalom, amikor a bűnösnek szembe kell néznie tetteivel, és viselnie kell azok következményét. Ilyenkor kiderül, hogy ki a bűnös, megbánta-e tettét, és az is, hogy mi lesz az ítélet.
Amikor József felfedte kilétét, testvérei megrettentek. Ő már akkor felismerte őket, amikor először jöttek Egyiptomba. A történet során kiderül számára, hogy az ő testvérei már nem azok, akik régen voltak. Nem hazudnak már, mint egykor az ő atyjuknak ő felőle. Önfeláldozóak lettek, készek az életüket adni Benjáminért, zálogban maradni helyette. Az 1Móz 42:21-ben ezt olvassuk: „bizony vétkeztünk a mi atyánkfia ellen”, majd a 42:16-ban: „az Isten büntetése utolérte szolgáidat”. Ilyen bűntudatot csak Isten képes ébreszteni az emberben. A változás nyilvánvaló volt az életükben. De egy bűneset tárgyalásakor nem fogják felmenteni a bűnöst csak azért, mert időközben jó útra tért, megbánta tettét. Ez legfeljebb enyhítő körülménynek számít. Miután József testvérei saját magukat bűnösnek, Isten büntetését jogosnak tartják, Józsefnek nem maradt más hátra, minthogy kegyelemben, feloldozásban részesítse bűnbánó testvéreit. Átélték azt az örömöt, amit csak a kegyelmet nyert ember tapasztalhat meg. Ez a kegyelem József testvérein keresztül kiárad a család többi tagjaira is. Utólag József is felismeri Isten tervét a saját életére nézve.
Ez a történet rólunk is szól. Mindnyájan vétkeztünk, bűnösök vagyunk. Egy napon eljön az igazság órája, amikor meg kell állnunk az előtt, akit elárultunk, gonosz kezeinkkel fára szegeztünk. A büntetés jogos, akkor is, ha már elítéltük magunkban a bűnt. Csak kegyelem az, hogy Isten a megtérő bűnösnek megbocsát az Úr Jézus érdeméért. Adj hálát, ha megtapasztaltad már Isten kegyelmét és engedd, hogy rajtad keresztül kiáradjon másokra is!

Király Antal

 Napi áhítat

Igehely: Mt 27:27–44; Kulcsige: Mt 27:50 „Jézus pedig ismét hangosan felkiáltott, és kilehelte lelkét.”

Nagypénteken Jézus kereszthalálára emlékezünk: mit vállalt és hordozott el helyettünk a tiszta, szent, ártatlan Bárány. Engedte, hogy a bűnös emberek kigúnyolják, leköpdössék, bíborpalástot és töviskoronát adjanak rá. Üdvözöljék, mint zsidók királyát. Lehetett volna valóban a királyuk, ám az övéi nem fogadták be őt. De ha valaki befogadja – akár én vagy te –, hatalmat kapunk, hogy Isten fiaivá lehessünk (Jn 1:12). Micsoda bővölködő kegyelem árad a keresztről!