2023. április 12., szerda

DÉLELŐTT | 
A Feltámadott a hétköznapokban

Igehely: Jn 21:1-7; Kulcsige: Jn 21:5 „Jézus megkérdezte tőlük: Fiaim, nincs valami ennivalótok? Így válaszoltak neki: Nincs.”

A tanítványok a Tibériás-tengertől (Galileai-tenger, vagy Genezáret-tó) indultak el az Úr Jézus követésére. Feladták a halászok létformáját, otthagyták hajóikat, hálóikat, még a kifogott halak nyereségéről is készek voltak lemondani Mesterükért (Lk 5:11). Valóban mindent elhagytak, és úgy követték Jézust (Mt 19:27).
Amit akkor otthagytak, ahhoz tértek most vissza. Három éven át jártak már Jézussal, de most újra elmentek halászni. Hajóba szálltak, kieveztek a mélyre. Kezükben a háló, vérükben a halászat minden fortélya, de mindhiába, mert egész álló éjjelen át egyetlen halat sem fogtak. Kiábrándultságukat és fáradtságukat mi sem tükrözte jobban, mint az, hogy azonnal engedelmeskedtek a partról beszóló idegen furcsa tanácsának. Már reggel volt, de ők újból kivetik hálójukat „a hajó jobb oldalán”. Ahogy a hálók vízbe értek, pillanat alatt megteltek hallal, szám szerint százötvenhárommal.
A csodából János azonnal felismerte Jézust, és odaszólt Péternek: „az Úr az!” – felszabadító és helyreállító pillanat ez. Volt már ilyen felismerésed? Milyen változásokat hoz a nehéz időkben Jézus felismerése?

Szabó László

DÉLUTÁN | 

Föltárja a régi életét

Igehely: ApCsel 26:8-11; Kulcsige: ApCsel 26:8-9 „Miért tartjátok hihetetlennek, hogy Isten halottakat támaszt fel? Egykor magam is úgy gondoltam, hogy mindent meg kell tennem a názáreti Jézus neve ellen.”

Pál apostol védőbeszédében megtérésének történetét tárta fel fogvatartói előtt. Leplezetlen őszinteséggel beszélt múltjáról, amely a zsidó kultúrában gyökerezett. Említette magas szintű végzettségét, de nem hallgatta el a vallási fanatizmusából fakadó hírhedt, keresztyéneket üldöző munkásságát sem. Bátran megvallotta ellenségei előtt, milyen féktelen gonoszsággal bántotta Jézus követőit mindaddig, míg ő maga is személyesen nem találkozott a názáreti Jézus Krisztussal a damaszkuszi úton (ApCsel 9:1–30).
A hívő ember már nem fél a múltjáról beszélni, mert tudja: Krisztusban új életet kapott. Régi bűneire bocsánatot nyert (2Pt 1:9), megfizethetetlen tartozását elengedték (Mt 18:32). Lehet szégyenletes a múltja, de már nem kell miatta szégyenkeznie. Ha némely rossz döntésének következményei meg is maradtak, a régi kötelékekből való szabadulása, és megváltozott, átformált életének csodája Isten hatalmát bizonyítja.
Tegyünk bátran bizonyságot arról, hogy milyen mélységből emelt fel bennünket az Úr (Zsolt 40:3). Az evangélium és a keresztről szóló beszéd ereje válik ilyenkor nyilvánvalóvá az emberek előtt (Róm 1:16; 1Kor 1:18).

Szabó László

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
2 + 18 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: Gal 5:24–6:5 Kulcsige: Gal 6:1 „Testvéreim, ha valakit tetten is érnek valamilyen bűnben, ti, akik lelki emberek vagytok, igazítsátok helyre az ilyet szelíd lélekkel. De azért vigyázz magadra, hogy kísértésbe ne essél!”

Az állandó lelki éberség, önmagunk mérlegre állítása, a szembesülés gyarlóságunkkal és bűneinkkel elveszi a kedvünket attól, hogy mások gyarlóságának és bűneinek ügyét lobogtassuk magunk előtt. Elveszi a kedvünket attól, hogy mi akarjunk csalhatatlan igazságot szolgáltatni. Nem jelenti ez azt, hogy szemet kell hunynunk embertársaink elveszett állapota és lelki testvéreink törvényszegései fölött.