2023. április 10., hétfő

DÉLELŐTT | 
Jézus küldetésének folytatása

Igehely: Jn 20:19-23; Kulcsige: Jn 20:22 „Ezt mondva rájuk lehelt, és így folytatta: Vegyetek Szentlelket!”

Jézus kereszthalála után a szűk tanítványi csoport sem reménykedett a folytatásban. Tanácstalanok és hitetlenek lettek. Féltek a zsidóktól is, és magukra zárták az ajtót. Várták a kedélyek csillapodását, és azt, hogy az élet visszatalál majd a megszokott kerékvágásba. Megváltozott viszont minden bennük, amikor a feltámadott Krisztus megjelent közöttük. Elég volt a Mester részéről egy szó ahhoz, hogy a tanítványok félelmét a békesség váltsa fel; hogy meglássák a Megváltó sebeinek helyét, és újra örüljenek. Elég volt a Feltámadottnak rájuk lehelnie, hogy újra feltámadjon bennük a küldetéstudat. A Szentlélek kitöltetéséről szóló jézusi ígéret (Jn 16:7) még beteljesedésre várt. Ugyanakkor most már értik, hogy Jézussal élő közösségben a Szentlélek mutat utat, tesz jeleket és csodákat, ad erőt az egész világra szóló megbízatásukhoz.
Miként változna a krisztuskövetésed, ha folyamatosan tudatában lennél annak, hogy a Szentlélek jelen van az életedben? És mely területeken kellene a Léleknek tovább vezetnie?

Szabó László

DÉLUTÁN | 

Tisztázó beszélgetés

Igehely: Jn 21:15-19; Kulcsige: Jn 21:15 „Miután ettek, így szólt Jézus Simon Péterhez: Simon, Jóna fia, jobban szeretsz-e engem, mint ezek? Ő pedig így felelt: Igen, Uram, te tudod, hogy szeretlek téged! Jézus ezt mondta neki: Legeltesd az én bárányaimat!”

A Mester a tanítványai szeretetét sohasem követelte ki erőszakkal. Most sem dorgálta meg Pétert, amiért megtagadta; a többieket sem marasztalta el azért, mert gyáván elfutottak, amikor Őt letartóztatták a Gecsemáné-kertben. Jézus kérdésének célja az volt, hogy megítélje és felszínre hozza Péter szívének gondolatait és szándékait (Zsid 4:12). Nem valami olyat kérdezett, amire Ő ne tudta volna a választ. A kérdésre Péternek volt inkább szüksége. Jézus iránti szeretetét megvallotta, és ez lett helyreállásának bizonyítéka. Ezt tette aztán őt alkalmassá arra, hogy Jézus bárányait legeltesse, és amely szolgálatban – a Jó Pásztorhoz hasonlóan – készen legyen vállalni a szenvedést, még a halált is.
„Szeretsz-e engem?” – máig ez a tanítványság első és nagy kérdése. Ha szeretjük Jézust, akkor ne adjunk helyet az önsajnálatnak. Másokat se hibáztassunk bukásaink miatt. Kérjük inkább bűneinkre az Úr bocsánatát! Ezután álljunk vissza a résre (Ez 22:30), és vállaljuk örömmel a szenvedést – az Úr Jézusért és az Ő gyülekezetéért (Kol 1:24)!

Szabó László

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
11 + 1 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: Ézs 37:14-23.32-37 Kulcsige: Ézs 37:20 „De most te, Urunk, Istenünk, szabadíts meg bennünket az ő kezéből, hadd tudja meg a föld minden országa, hogy te vagy egyedül az Úr!”

Híreket általában szeretünk kapni. Főleg szeretteinkről és annál is inkább kedvező híreket. Meg olyanokat, melyek elismerik munkánkat, hitünket, mint a római hívők esetében történt: Először is hálát adok az én Istenemnek Jézus Krisztus által mindnyájatokért, hogy hiteteknek az egész világon híre van (Rm 1,8). De előfordulnak rossz hírek is, melyeket nem szeretünk, melyek letaglóznak, kétségbe ejtenek, elkeserítenek. Mit teszünk velük? Isten igéje készít ezekre is. Ezékiás elolvasta a levelet.