Igehely: Ez 34:11-31; Kulcsige: Ez 34:16 „Az elveszettet megkeresem, az eltévedtet visszaterelem, a sérültet bekötözöm, a gyengét erősítem, a kövérre és az erősre vigyázok; úgy legeltetem őket, ahogy kell.”
Amikor valaki elindul Krisztus követésébe, szüksége van lelki táplálékra, hogy növekedjen. Izráel pásztorai ellen az a vád, hogy csak magukat hizlalják, nem törődnek a néppel. Felelőtlen magatartás a gyehenna fiaivá tenni azokat, akik megtértek (Mt 23:15). Isten számonkéri a pásztorokat (10. v.), és bemutatja az isteni pásztorlást. Megkeresem, visszahozom, kötözgetem, erősítem és legeltetem – mondja.
Ha valljuk az egyetemes papságot, akkor mindannyiunk feladata gyakorolni a felvigyázást a saját kegyelmi ajándékaink szerint. Isten megóvja népét a külső és belső negatív hatásoktól. Ez megnyilvánul védelemben, gondviselésben, illetve juh és juh közötti ítéletben. Akiknek nagyon kinőtt a szarvuk, azokét letöri (JSir 2:3). Az új ígérettel a nép megtisztítása is együtt jár. Egy pásztor lesz és egy nép. Isten népe egyesül minden nemzetből és népből. Sajnos, napjainkban a világ Sodoma és Gomora szintjére süllyedt, és egyre szűkül a jó legelő.
Isten csodálatos ígérete, hogy az övéi vagyunk, Ő pedig a miénk. Senki sem választhat el az Ő szeretetétől. Kedves testvérem, te honnan és miből táplálkozol?
Király Ernő
A gyermek halála és a megvigasztalódás
Igehely: 2Sám 12:15-23; Kulcsige: 2Sám 12:22 „Ő így felelt: Amíg a gyermek élt, böjtöltem és sírtam, mert ezt gondoltam: Ki tudja, talán megkönyörül rajtam az Úr, és életben marad a gyermek.”
A halál a bűn következménye. Nem barát, hanem ellenség, amivel szembesülünk, amikor koporsó mellé kell állnunk. Ez esetben a halál Dávid bűnének a következménye, annak ellenére, hogy Isten megbocsátott neki azért, mert alkalmat adott az ellenségnek a gyalázásra. Nagy kegyelem az, amikor Isten a megvallott bűnt eltörli a következményével együtt. Légy hálás érte, ha ezt megtapasztaltad!
Nem könnyű gyászolót vigasztalni. Az elvesztés fájdalma, gyásza akkor is nagy, ha valaki szülőt veszít el. Mennyivel inkább, ha valaki a gyermeke koporsója mellett áll! Jób mondja a barátainak: „Nyomorult vigasztalók vagytok ti mindnyájan!” (Jób16:2). A hívő ember számára a vigasztalás forrása az élő ige. Amikor az ige találkozik a benned lakó élő reménységgel, ez vigasz minden nyomorúságra (Zsolt 119:49-50).
Isten látja életed minden nyomorúságát, és ismeri gyászodat. Jézus épp azért jött, hogy megvigasztaljon minden gyászolót (Ézs 61:2), és ebbe te is beletartozol. Jézusnál tehát van gyógyír, balzsam és vigasztalás. Jöjj hozzá, mert Ő megvigasztal, és segíti vinni terhed a legnagyobb gyászban is! Legyen áldott az Ő neve!
Király Ernő
