Igehely: Lk 11:1-13; Kulcsige: Lk 11:9 „Én is azt mondom nektek: kérjetek, és adatik nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek.”
„Uram, taníts minket imádkozni!” – az Úr Jézushoz intézhető kérdések egyik legszebbike ez. A tanítványok egész közelről hallhatták Őt, vagy láthatták távolabbról is, észrevehették odaszánását és imáinak következményeit. A modell-imádság itt kevesebb szóból áll, de így is mindegyiknek óriási súlya van. A két barát története megkapó, a befejező sora – „de tolakodása miatt felkel, és ad neki” – igen erősen szól. A máskor ugyan tapintatlan magatartás itt a kitartó és bizalommal teljes kérés példázata.
Kisiskolás koromban a tanári szoba ajtaján kellett belépés előtt kopogtatnom. Aztán, amikor már egyedül át mertem menni, az iskola melletti orvosi rendelőben tettem hasonlóan. Később, felsősként, az igazgató néni a szomszéd faluba küldött át, a községházára. Az ajtók magasak voltak, ablak nélküliek, én meg izgalommal vártam a beengedő szóra és a kéréseim megoldására. Abból a szűkre szabott világból jelképek is maradtak ezek: a tudás, a jól-lét és a rend irányába tett kopogtatások. A világ mára kitágult. Nagy kegyelem, ha legfontosabb dolgainkban a legjobb helyen zörgetünk – mert megnyittatik nekünk.
Szilágyi László
Légy jó példa!
Igehely: 1Kor 4:15-17; Kulcsige: 1Kor 4:16 „Kérlek tehát titeket: legyetek az én követőim!”
„Legyetek az én követőim!” – mondotta Pál apostol. A már idősödő lelkipásztorom e mondat után pici szünetet tartott, és bólintott is hozzá a fejével, nyomatékosítva, hogy micsoda súlya van a kijelentésnek. Értelmezése mindig jó ok a töprengésre, és szinte kényszerít, hogy vegyük számba az előzményeket.
Pál a második missziói útján Athénből érkezett Korinthusba. Ottmaradt másfél évig, megalapította a gyülekezetet. A harmadik missziói útján, Efézusban tartózkodva kapta a híreket, hogy viszálykodások vannak a korinthusiak között, és személyét bírálatok érték. A levél 4. fejezete különösen ez utóbbira válaszol. Az apostol tudatában van felelősségének. És a saját sorsán mutatja fel, hogy az apostolok úgy küzdenek az evangélium hirdetésében, mint a halálra szánt gladiátorok. Sőt a „világ szemétjévé” lettek. Tehát Krisztus követésében a szenvedésre való készséget állította példának.
Példa abban is Pál, hogy olvasóit szeretettel szólította meg, megpróbáltatásairól alázattal beszélt. Magára úgy tekintett, mint aki az atyjuk Krisztusban. És azért fáradozott, hogy az atyafiakban az új élet bontakozzék ki.
Szilágyi László
Új hozzászólás