Igehely: Mt 10:16-33; Kulcsige: Mt 10:32 „Aki tehát vallást tesz rólam az emberek előtt, arról majd én is vallást teszek mennyei Atyám előtt.”
„Íme, én elküldelek titeket!” – Mondhatnád, hogy a tanítványokat küldi, azaz nem téged. Te nem is vagy misszionárius, lelkipásztor, nem vagy az a „nagy hívő” sem. Mondhatnád, hogy nem tudod, hogyan kell csinálni. Nem tudod, mert nem vagy az a típus, aki tudja, aki konferenciákon kitanulmányozta, aki könyvekből már megtanulta, aki profi. Csakhogy Jézus azt mondja, te gondold meg, te légy olyan, mint az okos kígyó és a szelíd galamb. Azaz Jézus ezt rád meri bízni. Úgy gondolja, hogy TE képes vagy tanulmányokkal, vagy azok nélkül, óvatosan, okosan, és szelíden elmondani az evangéliumot a Lélek vezetésével.
Mondhatnád, hogy nincs, kinek mondani. Ők nem olyanok, akik meghallgatnak, inkább majd kikacagnak, gúnyolódnak. Mit fognak gondolni? Kínos lesz a csend. Mit fognak mondani, akár hazudni rólad? De Jézus is tudja, sőt farkasokhoz hasonlítja őket, téged meg bárányhoz. Támadhatnak és üldözhetnek, sőt meg is ölhetnek, mégse félj tőlük! Kérdezhetnéd, hogy akkor Jézusnak mindegy, mi lesz veled? Ez a kiküldés nem azt jelenti, hogy lemondott rólad. Nem azért küld, hogy miután elmondtad, vessz oda, vagy szégyenülj meg. Hiszen értékes vagy neki. Miért is gondolnád, hogy Ő csak úgy letenne arról, aki neki értékes? Hogy mindegy lenne, mi történik vele? Ezért is hangsúlyozza, hogy teljes lényed (hajszálastól) számon van tartva.
Megéri? Mondhatnád, hogy nem biztos. Pedig Jézus számára ennek két oldala van. Azaz lesz majd egy olyan mindent eldöntő pillanat, amikor majd Ő tehet vallást rólad, mondván: „Atyám, de hát én ismerem ezt az embert!” Akkor majd másképpen emlékszel vissza. Kiegyenesednek az addig benned feszülő kérdőjelek, és az összes megélt helyzetedre ki tudod mondani: Megérte!
Mondhatnád, hogy „nagy bűnök” miatt nem lehet. Mondhatnád... De mondd el inkább imában kétségeidet, félelmeidet, bajaidat, és tedd le azokat mind! Majd mondd: Elmegyek! Nem elsősorban azért, mert hát, ugye, hívő vagy, mert a pásztor vagy a gyülekezet, a hívő szülők mondták ezt neked. Még csak nem is azért, mert ma pont ezt az igét olvastad. Főképp azért, mert Ő azt mondta: „Íme, én elküldelek titeket!”
Krivácsy Zoltán
Járjunk közben azokért, akik mártírhalállal néznek szembe, mivel Jézust követik! - Jel 6:9-11
Maradj Isten beszédének az oldalán! – Júd 1:1-25 (Júd 1:20-21)
Áldjad, lelkem, az Urat!
Igehely: Zsolt 103:1-22; Kulcsige: Zsolt 103:2 „Áldjad, lelkem, az Urat, és ne feledd el, mennyi jót tett veled!”
Az „áldjad, lelkem” kifejezés arra utal, hogy Dávid teljes lényével akarja áldani az Urat. Nem csak a szájával, nem megszokásból, vagy elvárásból, mert neki nem ilyen volt az Istennel való kapcsolata. A Mindenható iránt érzett rajongása nem színészi teljesítmény, annak szépsége a valódiságából fakad. Éppen ezért zsoltárait nemcsak olvasni vagy énekelni kívánjuk, hanem annak mélységeit is szeretnénk megtapasztalni. Mert vannak az életben olyan napok, helyzetek, alkalmak, amikor közelebb kerülünk az ÚRhoz, amikor úgymond a hegyen vagyunk, és megtelik a szívünk, lelkünk Isten jelenlétével. Olyankor felfokozott lelkiállapotunk Isten dicséretére, magasztalására indít bennünket, mert lelki örömünk van. Ez az öröm tudatos és valódi, nem a tudat módosításának (vagy tudatmódosító szereknek) az eredménye, nem részegség vagy csupán eufória, hanem az Isten hatott ránk, és ez megmozdít bennünket. Tudatos, hiszen olyan örökérvényű kijelentéseket tesz Istenről, melyeket csak azok tudnak, akik tényleg megismerték Őt. Melyek nemcsak most állják meg a helyüket, de ezután is: „Megbocsátja minden bűnödet…”, „Nem vétkeink szerint bánik velünk.”, „az ÚR szeretete mindörökké az istenfélőkkel van...”
Dávid áldó imája az Úr kegyelme körül forog, öröme emiatt gazdag. És valóban, ott van a mindenható Isten végtelen erővel és nagysággal, hatalommal, gazdagsággal, de hogy Ő még kegyelmes is, sőt amilyen messze van napkelet napnyugattól, olyan messzire veti el vétkeinket?! Ez nekünk, bűnösöknek sokat jelent. Dávid nem egyedül akarja áldani az Urat, hanem másokat is erre hív, mennyeieket és földieket. Azaz még Isten angyalait, szolgáit is erre buzdítja.
Énekeljetek még hangosabban, áldjátok Őt még jobban, mert mi, akik kegyelmére szorulunk, és abban bízunk, úgy látjuk, hogy nem lehet eleget és eléggé áldani Őt. Áldja a te lelked az Urat?
Krivácsy Zoltán
