2022. június 24., péntek

DÉLELŐTT | 
Szolgálat, és nem pozíció

Igehely: 1Pt 5:1-5; Kulcsige: 1Pt 5:2-3 „Legeltessétek Isten közöttetek levő nyáját, ne kényszerből, hanem önként, ne nyerészkedésből, hanem készségesen, ne is úgy, mint akik uralkodnak a rájuk bízottakon, hanem mint akik példaképei a nyájnak.”

A szolgálat kihívás, hisz egész életünket példává kell tennünk mások számára. Példaképnek lenni azt jelenti, hogy mintát képviselek arról, ahogyan Istennek kell élni. Nem elég csak elmondani a jót, hanem egy élettípust kell a testvérek elé tárnunk, ahogy tették ezt az apostolok. Pál apostol említi a thesszalonikai gyülekezetnek, hogy szolgatársaival példává tették magukat mindenkinek. Emiatt is fontos, hogy igei igazságokat hirdessünk a szószékről, személyes beszélgetéskor, amelyek által nemcsak hallgatásra hívjuk a népet, hanem arra is, hogy együtt meg is éljük a hallottakat az Úr kegyelméből. A biblikus igehirdetésnek és az abból fakadó életmódnak kéz a kézben kell járniuk. A farizeusokra mondta Jézus, hogy követni kell azt, amit mondanak, de azt, ahogyan élnek, semmiképp nem. Román nyelven is megszületett egy hasonló szólás: „Tedd, amit a pap mond, de azt ne, amit cselekszik.”

Kedves szolgatársak, van-e bennünk késztetés, hogy meg is éljük azt, amit hirdetünk? Mikor a szószékről lejövünk, folytatjuk-e a szolgálatot? Vágyakozunk-e a Főpásztor által adott dicsőséges, hervadhatatlan koronára?

Bihari Gergely

DÉLUTÁN | 

Dávid és Salamon

Igehely: 1Krón 29:19-28; Kulcsige: 1Krón 29:19 „Fiamnak, Salamonnak pedig add meg, hogy tiszta szívből tartsa meg parancsolataidat, intelmeidet és rendelkezéseidet, és vigyen véghez mindent, fölépítve azt a hajlékot, amelyet én előkészítettem.”

Néhány szülő különleges ünnepekkor azt kívánja gyermekének, hogy teljesüljön minden vágya, amit csak a szíve kíván. Dávid imádságában nem említi, hogy Salamon bármilyen kívánsága teljesüljön minden áron, hanem tökéletes szívet kér számára, hogy minden élethelyzetben engedelmeskedni tudjon Istennek. Salamon átvette a szolgálat stafétabotját, engedelmes lett apja és Isten iránt, hiszen tudjuk, hogy felépítette a templomot. Milyen szép bizonyságtétel! Mélyen megérinti szívünket, amikor látjuk, hogy a gyermek nem csak a földi kincsek területén akar örökös lenni, hanem az Úr szolgálatában is követi elődje példáját. Viszont nagyon lehangoló, amikor a szülők az Úrnak szolgálnak, de a gyermekek már nem. Kérjünk kegyelmet és változást az Úrtól!

Életünk bármikor véget érhet ezen a földön, de az Úr szolgálata tovább halad. Ó, bár a mi gyermekeink is engedelmesek és kitartók lennének a szolgálat végzésében! Könyörögjünk Dávidhoz hasonlóan, hogy Isten irányítsa gyermekeink szívét, hogy mindig benne gyönyörködjenek, és neki hódoljanak!

Bihari Gergely

 Napi áhítat

Igehely: 5Móz 1:29–38 Kulcsige: 5Móz 1:36 „Csak Káléb, Jefunne fia fogja meglátni azt, neki és fiainak adom azt a földet, amelyet bejárt, mert ő hűségesen követte az Urat.”

Józsué és Káléb a hit emberei voltak. A próbákban megerősödött a hitük, mert bíztak Isten ígéretében. A nép miért hátrált meg? Valószínűleg azért, mert a láthatókra néztek és megijedtek. Mózesről azonban azt olvassuk: „Hit által hagyta el Egyiptomot, nem félt a király haragjától, hanem kitartott, mint aki látja a láthatatlant” (Zsid 11:27). Az, hogy ő nem ment be a földi Kánaánba, részben a nép számlájára írható: „Rám is megharagudott az Úr miattatok, és azt mondta: Te sem mégy be oda” (5Móz 1:37). Láthatjuk, hogy a hit, a bizalom és a hűség mellett fontos az engedelmesség is.