Igehely: Tit 1:5-9; Kulcsige: Tit 1:5 „Azért hagytalak Krétán, hogy rendbe hozd az elintézetlenül maradt ügyeket, és presbitereket állíts szolgálatba városonként, ahogyan meghagytam neked.”
Titusz feladata nem volt egyszerű. Vezetőket kellett rendelnie a meglévő gyülekezetekben, de nem a saját elképzelései alapján, hanem az Isten által megszabott mérce szerint. Kulcsfontosságú volt, hogy a gyülekezet élére kik kerülhetnek. Ha a saját szolgálatunkra nézünk, mi sem vagyunk könnyebb helyzetben, mint Titusz. Miért? Mert Istennek a mércéje nem változik. A világ változik. Az utóbbi 30 évben annyit változott, mint amennyit azelőtt 100 év alatt sem. Viszont az Isten által előírt szabály, hogy kik és hogyan szolgálhatják Őt, soha meg nem változik. Mégis sokan próbálnak változtatni rajta a világ befolyása nyomán. Mi az örökkévaló Istent szolgáljuk. Az Ő törvényei örökérvényűek. Nem lehet azokhoz sem hozzátenni, sem elvenni belőlük, és figyelmen kívül hagyni sem szabad azokat.
Isten meghagyta, hogyan kell élnünk nekünk, akik az élő Istent szolgáljuk. Ma reggel kinek a mércéjét keressük? A világét, amely egyik napról a másikra változik saját kénye-kedve szerint, vagy bízunk Istenben? Mert, amit Ő előírt, egyedül ahhoz érdemes igazítani az életünket!
Bihari Gergely
Éli és fiai
Igehely: 1Sám 2:11-17, 22-26; Kulcsige: 1Sám 2:12 „Éli fiai azonban elvetemült emberek voltak, nem törődtek az Úrral.”
Egy jellemes édesapának el kell köteleznie magát, hogy kit becsül legtöbbre. Éli a fiait többre tartotta, mint Istent, akinek szolgált. Honnan látható mindez? Amikor tudomást szerzett fiai bűneiről, csupán figyelmeztette őket, de egyetlenegy lépést sem tett a gonoszság megfékezésére. Hagyta szolgálni fiait így is. Semmilyen következményei nem voltak gonosz cselekedeteiknek, legalábbis apjuk részéről nem. Isten megkeményítette gonosz szívüket, hiszen olvashattunk, hogy apjuk szavára egyáltalán nem hallgattak, mert Isten meg akarta ölni őket.
Gyermekeink Isten kezében vannak! Hogyan becsülhetnénk bárkit is többre, mint Istent, és az Ő igazságát, szeretetét és szentségét? Sokszor a szülők hajlamosak a más gyerekeivel ítélkezőbbeknek, szigorúbbaknak lenni, mint a sajátjukkal. Jézusnál nincs részrehajlás. Helytelen hozzáállás, amikor egy szülőnek nem fontos az, hogy gyermekei hogyan szolgálnak. A szolgálat lelki mércéjét Isten szabta meg, nem mi. Az értékeli igazán gyermekeit, aki Isten Igéjéhez akarja igazítani az életüket. Legyünk mi is ilyenek Isten irgalmából!
Bihari Gergely
