2022. június 1., szerda

DÉLELŐTT | 
A megoldás Jézus kereszthalála

Igehely: 1Kor 1:18-25; Kulcsige: 1Kor 1:23 „Mi a megfeszített Krisztust hirdetjük, aki a zsidóknak ugyan megütközés, a pogányoknak pedig bolondság.”

Az ember a saját elveszett állapotára kereste a megoldást. A zsidók rendkívüli jelre vártak, valami különleges csodára, gondolva, hogy Isten ez által mutatja meg tervét az emberiségnek. A görögök a filozófiában, emberi bölcsességben keresték a választ a nagy kérdésekre, remélve, hogy abban találnak megoldást.

Ezzel szemben Isten olyan egyszerű megoldást tárt az emberiség elé: Jézus Krisztus kereszthalála, amit nekünk, embereknek csak el kell fogadnunk. Ebben van a megoldás ma is az emberiség problémájára, a bűn problémájára. Egyesek ezt a megoldást megvetették Pál apostol idejében is, megbotránkoztak, mások bolondságnak tartották, túl egyszerűnek. „Amikor a halottak feltámadásáról hallottak, egyesek gúnyolódtak, mások pedig azt mondták: „Majd meghallgatunk erről máskor is.” (ApCsel 17:32)

Az ember ma is valami rendkívüli csodára vágyik, különleges átélésre, vagy olyan beszéd válik vonzóvá számára, amiről beismeri, hogy nem is érti igazán.

Szoktál-e hálát adni Istennek, hogy Jézus kereszthalála kegyelmet hozott?

Rajna Ottó

DÉLUTÁN | 

A Szentlélek megszomorodhat

Igehely: Ef 4:30 „És ne szomorítsátok meg Isten Szentlelkét, aki az ő pecsétje rajtatok a megváltás napjára.”

Az Úr adja a Szentlelket mindenkinek, aki megtér, de ez nem jelenti azt, hogy az ember visszaélhet a helyzettel, a csodálatos kiváltsággal. Amikor Pál apostol figyelmeztet, hogy „ne szomorítsátok meg az Isten Szentlelkét”, előtte figyelmeztet arra is, hogy „helyet se adjatok az ördögnek”, mert akkor szomorítjuk meg a Szentlelket.

Megszomorítani pedig úgy lehet, ha a magaviseletünk nem kedves az Istennek, pl. lopás, vagy a beszédünk nem megfelelő (rothadt beszéd, Károli), vagy az indulataink nem helyénvalóak (szeretetlenség, irigység, harag).

A Szentlélek az örökkévalóságba vezet bennünket, és oda tanácsol, az a célja életünkkel. Az ördög meg csak a földiekre irányítja figyelmünket, és elveszíteni akarja az embert mindenáron, minden alattomosságot kész bevetni ezért.

Istenünk, segíts minket úgy élni, úgy cselekedni mindenkor, hogy az ördög munkájának ne adjunk helyet soha a szívünkben, és a te Szentlelkedet ne szomorítsuk meg!

Rajna Ottó

 Napi áhítat

Igehely: ApCsel 21:7–14 Kulcsige: ApCsel 21:11 „Odajött hozzánk, levette Pál övét, megkötözte vele saját kezét és lábát, és ezt mondta: Így szól a Szentlélek: «Azt a férfit, akié ez az öv, így kötözik meg Jeruzsálemben a zsidók, és pogányok kezébe adják.»”

Pál apostol számára nem az volt fontos, hogy neki minden jó és kényelmes legyen, hanem hogy az Úr akaratát teljesítse. Nemcsak a Tíruszban levő tanítványok figyelmeztették, hogy mi vár reá Jeruzsálemben. Ugyanerről tesz bizonyságot maga Pál apostol is Milétoszban, az efézusi véneknek: „fogság és nyomorúság vár reám” (ApCsel 20:23). És így is Jeruzsálem felé tart, mert tudja, hogy ez az Úr akarata, neki ott kell lennie, bizonyságot kell tennie mindarról, amit Jézus Krisztussal személyesen megtapasztalt.