Igehely: 1Kor 10:14–33; Kulcsige: 1Kor 10:16 „Az áldás pohara, amelyet megáldunk, nem Krisztus vérével való közösségünk-e? A kenyér, amelyet megtörünk, nem Krisztus testével való közösségünk-e?”
A bűnesettől kezdve elromlott a kapcsolat az ember és Isten, és az ember és ember között. Ezt a kapcsolatot jött helyreállítani Jézus Krisztus. Billy Graham írt egy könyvet, melynek címe: Békesség Istennel (ajánlom elolvasásra!). Egy idő után megkérdezték tőle: nem kellene írnia még egy könyvet Békesség emberekkel – címmel? Azt válaszolta: Nem, akinek békessége van Istennel, annak békessége van az emberekkel is! Ez a békesség az Istennel való kapcsolatunk helyreállításában lehet a miénk. A helyreállt kapcsolat pedig igazi közösséget munkál Istennel és emberekkel. Az úrvacsorában ez a közösség jut kifejezésre. Krisztus kereszthalálára emlékezünk: a kereszt függőleges és vízszintes fája is arra mutat, hogyan lehet békességben élni Istennel, és békességben élni embertársainkkal. Az Úr asztalának vendége lenni: kiváltság, közösség és a gondviselés jele.
Legyen vágyunk az, hogy az úrvacsora által is még közelebb kerüljünk Istenhez, és szorosabb testvéri kapcsolatra jussunk egymással! Azon kívül, hogy óhajtjuk ezt, mit kellene ezért még tenni?
Borzási Gyula
Él-Eljón, a magasságos Istenhez kiáltok
Igehely: Zsolt 57:1–12; Kulcsige: Zsolt 57:3 „A felséges Istenhez kiáltok, Istenhez, aki mellém áll.”
Dávid egy barlangban rejtőzködött Saul elől, amikor ezt a zsoltárt írta. Két mindig létező valóság állt előtte: a kegyelmes Isten és a hatalmas ellenség. A zsoltár ide-oda ingadozik a kettő között. De az Istenbe vetett hit nagyobb, mint az ellenségtől való félelem, és az ingát Isten irányába billenti. A zsoltáríró nem követeli a szabadulást, mintha joga lenne azt elvárni. Irgalmasságból kér Istentől olyan meg nem érdemelt áldást, amely az Úr szeretetéből fakad. Megfeledkezik a nyirkos, sötét környezetről, és úgy tekint magára, hogy védelmet talált Isten szárnyainak árnyékában. És ott marad addig, amíg az élet viharai el nem múlnak. A mindig jelenvaló, kegyelmes Istenhez, a felséges (magasságos) Istenhez kiált, aki ott van mellette a barlangban is. És megtapasztalja, hogy a magasságos Isten megőrzi őt a barlangban, kihozza őt a világosságra, és győzelemre segíti. Ezért a Dávid szíve megtelik dicsőítő énekkel, és másokat is arra buzdít, hogy dicsérjék Istent.
Ne csüggedj el, ha nehéz helyzetben vagy! Hívd segítségül te is a magasságos Istent, és megtapasztalod szabadítását!
Borzási Gyula
