2022. július 18., hétfő

DÉLELŐTT | 
Részt vettek a kenyér megtörésében

Igehely: ApCsel 2:42–47; Kulcsige: ApCsel 2:42 „Ők pedig kitartóan részt vettek az apostoli tanításban, a közösségben, a kenyér megtörésében és az imádkozásban.”

A jeruzsálemi gyülekezet kezdettől gyakorolta az úrvacsorai közösséget. Bár még a templomépület Salamon-csarnokában is összegyűltek rendszeresen, házaknál is voltak gyülekezeti alkalmak. Ezeken a házi közösségeken együtt étkeztek, együtt imádkoztak és együtt vettek úrvacsorát. A gyülekezetet egység, öröm, tisztaszívűség és gyarapodás jellemezte. Nemcsak egyszer egy héten, hanem mindennap összegyűltek (ApCsel 2:46), naponként gyakorolták az egymás iránti gondoskodást (ApCsel 6:1), napról napra növekedett a gyülekezet az üdvözülőkkel (ApCsel 2:47), napról napra kutatták az Írásokat (ApCsel 17:11), és naponként gyarapodtak lélekszámban (ApCsel 16:5). Az új Út a mindennapos életvitelük valóságává vált, és nem sorvadt el heti egyszeri alkalom rutinjává. Ez a kezdeti, buzgó odaszánás megalapozta növekedésüket. Nemcsak köreikben volt jó ott lenni, hanem még a kívülállók is kedvelték őket.

Vajon minek kellene történnie, hogy a mi gyülekezetünkről is ezt el lehessen mondani? Imádkozzunk a gyülekezetért, amelyhez tartozunk, és legyünk hűséges tanítványok!

Borzási Gyula

DÉLUTÁN | 

Elohim, az örök Isten hűséges

Igehely: Ézs 54:1–10; Kulcsige: Ézs 54:10 „Mert a hegyek megszűnhetnek, és a halmok meginoghatnak, de hozzád való hűségem nem szűnik meg, és békességem szövetsége nem inog meg – mondja könyörülő Urad.”

Ebben a rövid igeszakaszban Ézsaiás próféta Isten hét nevét idézi: az Úr (1. és 6. v.), Seregek Ura (5. v.), Izráel Szentje (5. v.), az egész föld Istene (5. v.), Istened (6. v.), megváltó Urad (8. v.) és könyörülő Urad (10. v). Ő az Alkotónk, a hűséges Férj, a Megváltó (5. v). Nagyon bátorító jelzőket használ Isten személyével és munkájával kapcsolatosan: nagy irgalommal ismét összegyűjti népét (7. v.); örök hűséggel irgalmaz nekünk (8. v.); szilárd és megingathatatlan a szövetsége (10. v.).

Ez az ige (2–3 v.) volt az alapigéje William Carey-nek, a modern misszió atyjának, amikor 1792-ben megalapította néhány társával együtt az első Baptista Missziós Társaságot az angliai Ketteringben. Jeligéjét gyakran ismételte: „Várj nagy dolgokat Istentől, vállalj nagy dolgokat Istenért.” Ezt nemcsak szavakkal mondta, hanem bátor tettekkel is bizonyította. Istenismerete meghatározta életét, munkáját és szolgálatát. Történelemformáló nagy ige lett ez.

Neked vannak-e életet, szolgálatot meghatározó igéid? Isten hűséges marad ígéreteihez, mindig számíthatsz rá!

Borzási Gyula

 Napi áhítat

Igehely: 1Móz 35:1–15; Kulcsige: 1Móz 35:15 „Jákób Bételnek nevezte el azt a helyet, ahol Isten beszélt vele.”

Jákób az Úrral való találkozásra készült Bételben. Isten újra szólni akart hozzá ott, ahol menekülése idején megjelent neki. Meg akarta mutatni akaratát, közösséget akart vállalni vele és megújítani szövetségét. Jákób átérezte ennek a jelentőségét, és egész háza népétől az idegen istenek összegyűjtését, tisztálkodást és ruhacserét kért. A bálványszobrokat elásta.