2022. február 9., szerda

DÉLELŐTT | 
Jézus feltámaszt és gyógyít

Igehely: Lk 8:40-56; Kulcsige: Lk 8:50 „Amikor Jézus ezt meghallotta, így szólt az apához: Ne félj, csak higgy, és meggyógyul.”

Az Úr Jézus és tanítványai visszatértek szülőföldjükre. Maguk mögött hagyták a pogány földet, a démonok hörgését és a disznók visítását. Hazaérkeztek. A nép örömmel fogadta Jézust. Már várták, hogy hallhassák tanítását, amelyből bölcsesség és erő áradt, és lássák-tapasztalják csodáit. Nem a pihenés várt a tanítványokra a hajóút után, hanem a munka, mert az embereknek égető szükségeik voltak.

Jön Jairus, a zsinagóga vezetője, és letérdelve könyörög Jézusnak, hogy menjen, gyógyítsa meg a lányát. Még oda sem ért, egy asszonnyal találkozott, aki szeretett volna megszabadulni bajától. Jézus megállt, törődött vele, meggyógyította. Ő nem a példátlan csodákra hajtott, hanem a kisebb szenvedésekben is segített. A halottak feltámasztása mellett gyógyított is. Az, aki képes a holtat életre kelteni, hogyne tudna meggyógyítani? Hisz melyik nehezebb? Nyilván az előbbi.

Ha hiszel Jézus feltámadásában és a halottak feltámadásában, akkor ne kételkedj Urunk gyógyító hatalmában. Talán épp betegséggel küszködsz, vagy környezetedben valaki nagyon szenved – bátorkodj az Áldott Orvoshoz fordulni, és ha akaratával megegyezik, Ő szívesen tesz csodát. Bízz benne, és meglátod Isten szabadítását!

Sallai Jakab

DÉLUTÁN | 

Az engedelmesség elsőbbsége

Igehely: 1Sám 15:19-23; Kulcsige: 1Sám 15:22 „Akkor ezt mondta Sámuel: Talán ugyanúgy tetszik az Úrnak az égő- és a véresáldozat, mint az engedelmesség az Úr szava iránt? Bizony, többet ér az engedelmesség az áldozatnál, és a szófogadás a kosok kövérjénél!”

A szülők a gyermekeiktől nem drága ajándékokat várnak, sem azt, hogy sokat dolgozzanak, hanem engedelmességet. Az engedetlen gyermek is megpróbálja jóvátenni vétkét hízelgő szóval vagy áldozatvállalással, de ez nem örvendezteti meg a szülőt. Lelki értelemben sem lehet a mennyei Atyát kifizetni szavakkal vagy áldozatokkal. Ő a szívünk szeretetéből fakadó teljes engedelmességet várja. Az engedelmesség többet ér az áldozatnál.

Talán magunkra ismerünk Saul önigazolásában, amikor megpróbálta megmagyarázni cselekedetét. A saját mércéje szerint megtette, amit kell – de Isten mércéje szerint nem. Az engedelmességet mindig Isten mércéje szerint kell mérnünk (pontosabban: Ő méri meg), nem pedig okoskodásunk alapján, vagy aszerint, hogy mások mennyire engedelmesek. Sámuel az engedetlenség súlyát a varázslás bűnéhez hasonlítja, vagyis démoni háttere van, és megkötözi az embert. Továbbá a bálványimádáshoz hasonlítja, mert minden engedetlenség elfordulás Istentől.

Az engedetlen ember szembeszáll Istennel. Tedd félre saját igazadat, és keresd mindenekelőtt Isten országát és igazságát!

Sallai Jakab

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
19 + 0 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: 5Móz 1:29–38 Kulcsige: 5Móz 1:36 „Csak Káléb, Jefunne fia fogja meglátni azt, neki és fiainak adom azt a földet, amelyet bejárt, mert ő hűségesen követte az Urat.”

Józsué és Káléb a hit emberei voltak. A próbákban megerősödött a hitük, mert bíztak Isten ígéretében. A nép miért hátrált meg? Valószínűleg azért, mert a láthatókra néztek és megijedtek. Mózesről azonban azt olvassuk: „Hit által hagyta el Egyiptomot, nem félt a király haragjától, hanem kitartott, mint aki látja a láthatatlant” (Zsid 11:27). Az, hogy ő nem ment be a földi Kánaánba, részben a nép számlájára írható: „Rám is megharagudott az Úr miattatok, és azt mondta: Te sem mégy be oda” (5Móz 1:37). Láthatjuk, hogy a hit, a bizalom és a hűség mellett fontos az engedelmesség is.