2022. február 23., szerda

DÉLELŐTT | 
Aki igazán nagy

Igehely: Lk 9:46-48; Kulcsige: Lk 9:48 „Majd ezt mondta nekik: Aki befogadja ezt a kisgyermeket az én nevemért, az engem fogad be, és aki engem befogad, azt fogadja be, aki engem küldött. Mert aki a legkisebb mindnyájatok között, az az igazán nagy.”

Miről vitatkoztak útközben a tanítványok? Arról, hogy közülük ki a nagyobb. A világban erre a kérdésre a természetes válasz a következő: a gazdag, a befolyásos, az erős. Az Úr Jézus is választ adott e kérdésre: „aki a legkisebb mindnyájatok között, az a nagy.” Jézus nem azt mondja a tanítványoknak, hogy ne akarjanak elsők lenni. Légy az első! De megmutatja az utat is: Isten országában az utolsó és a szolga, az lesz az első. Ha Jézus követői vagyunk, arra hívattunk, hogy elsők legyünk azáltal, hogy mindenki között az utolsók és mindenki szolgái vagyunk.

Jézus arra hívja tanítványait, hogy felejtsék el a rangot, és fogadják el a legkisebbek helyét. Befogadni egy kisgyermeket azt jelenti, hogy a kicsinek tulajdonítunk igazi jelentőséget és értéket. Nem a fontos emberek barátságát keressük, hanem észrevesszük és előnyben részesítjük a kicsit, a lenézettet. Így leszünk majd elsők.

Ha Krisztust követed, megérted, hogy mit jelent ez. Első leszel azáltal, hogy az utolsó vagy. Egyre többen tisztelnek majd és csodálnak, miközben te egyre kevésbé vagy tudatában nagyságodnak. Legyen így életedben is!

Szűcs Attila

DÉLUTÁN | 

A törődés szolgálata

Igehely: Mt 26:6-11; Kulcsige: Mt 26:7 „Odament hozzá egy asszony, akinél egy alabástromtartóban drága olaj volt, és ráöntötte az asztalnál ülő Jézus fejére.”

Egy asszonyról olvasunk. János evangéliuma is feljegyzi ezt a történetet, a nő nevét is: Máriának hívták (Jn12:3). A leírásban nem is a tette a fontos, hanem a hite, amiből ez a cselekedet fakadt. Ennél az asszonynál, aki a leprás Simon házába megy, ott van a drága kenet. Nem sajnálta kiönteni Jézus fejére. Ennek a kenetnek az ára körülbelül egy munkásnak az egyévi bére. A tanítványok nem értik, és felháborodva elkezdik fejtegetni Mária meggondolatlanságát. Jézus nem adott nekik igazat, hisz az asszony tette az Úr temetéséről szólt. Néma prédikációban hirdette Jézus Krisztus halálát. Mária némán cselekszik. Nem ígér, nem mond nagy szavakat, de tesz valamit. A Biblia tanúsítja, hogy az ilyen cselekedetek nincsenek elfelejtve, fel vannak írva Istennél.

Nemcsak szóban kell szeretni Jézust, hanem úgy is, hogy áldozatot vállalunk Krisztusért. Mária vállalta az áldozatot, mert szerette Jézust. Csak az tud Jézusnak adni, aki tudja, hogy mit kapott tőle. Sokat kaptál Krisztustól? Akkor vállald te is a törődés szolgálatát!

Szűcs Attila

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
10 + 0 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: Zsolt 24:1–10; Kulcsige: Zsolt 24:8 „Ki az a dicső király? Az erős és hatalmas Úr, az Úr, aki hatalmas a harcban.”

A mi Urunk a Seregek Ura. Legyőzhetetlen, ezért mindig győzelemre vezeti azokat, akik vele járnak. Az Ószövetségben számos példa van erre. Saul király akkor vét nagyot, amikor a győzelmet önmagának tulajdonítja, oszlopot emel önmagának. Dávid az Úrral felvértezve győzi le Góliátot, és számtalan győztes csatájában láthatjuk, hogy az Úr ment előtte: „Ha majd lépések neszét hallod a szederfák teteje felől, akkor szállj csatába, mert előtted megy Isten, hogy megverje a filiszteusok táborát!” (1Krón 14:15).