2022. február 2., szerda

DÉLELŐTT | 
Bűnöktől szabadulva a Mester lábainál

Igehely: Lk 7:36-50; Kulcsige: Lk 7:38 „Megállt mögötte, a lábánál sírva, és könnyeivel kezdte öntözni a lábát, és hajával törölte meg; csókolgatta a lábát, és megkente olajjal.”

Az Úr Jézus nem utasított el senkit. Időt töltött a farizeussal és a bűnös nővel is. Mindkét szereplő számára fontos volt Jézus jelenléte, de nem egyformán. Figyeljük csak meg!

Simon, a farizeus, meghívja Jézust a házába, vendégségbe. De nem a zsidó etikett szerint fogadta Őt. Rokonszenvez vele, de nem becsüli nagyra, tudomást vesz a munkájáról, de tartózkodik is tőle, és elhamarkodottan dönt személyéről. A szerinte elfogadhatatlan találkozás után elítéli: „ha, próféta volna, tudná”. Meghívta Jézust a házába, de vajon őszinte hozzá? Te miért hívod meg magadhoz Jézust?

Egy bűnös asszony, akit mindenki lenézett és megvetett, közeledett Jézushoz. Nem üresen: alabástrom edényt hozott, benne drága kenetet. Egy alkalmas pillanatban lerogyott Jézus lábához. Edényét összetörte. Könnyeivel mosta Jézus lábát, hajával törölte meg, majd csókjaival borította be. Jézus lábánál talál megának nyughelyet. Bűnös asszony, de sok bűne megbocsáttatott, ezért nagyon szeret! Megkereste Jézust, és szabad lett!

Ma egyik legnagyobb veszély életünkben, hogy Jézusszimpatizánsok vagyunk, de nem borulunk le a lábánál. Szereted Jézust? Törj össze előtte, hogy megbocsáthasson neked is!

Molnár Ottó

DÉLUTÁN | 

A haszontalan szőlő ítélete

Igehely: Ézs 5:1-7; Kulcsige: Ézs 5:4 „Mit kellett volna még a szőlőmmel tenni, amit meg nem tettem? Azt vártam, hogy jó szőlőt terem majd, miért termett mégis vadszőlőt?”

Igeszakaszunkban egy szőlőről olvasunk, melyet a gazda nagy törődéssel gondozott. A szőlő Izráel népe, a Gazda Isten maga. Az Úr Jézus ugyanezeket a képeket használja a Mt 21:33-41-ben. Kedves olvasóm, van neked bár egyetlen tő szőlőd? A kultúrnövények közül kevés olyan van, amelyik olyan sok törődést igényelne, mint a szőlőtőke. Egy óvatlan pillanatban oda lehet a termés.

Ézsaiás ebben a dalban Izráel Istenének és választott népének a kapcsolatát mutatja be. Kövér hegyoldal, megtisztított föld, nemes szőlővessző – mind Isten befektetése. Minden adott a jó gyümölcsterméshez. De a szőlő vad termést hozott, hasznavehetetlen apró bogyókat! „Törvényességre várt, és lett önkényesség, igazságra várt, és lett kiáltó gazság!” A rossz termés után Isten elkeseredett kérdése hangzik: „Mit kellett volna még a szőlőmmel tenni, amit meg nem tettem?” Ezek után leveszi róluk a kezét, hagyja a szőlőt elvadulni.

Nemes szőlővesszők vagyunk, termésre metszve Jézus Krisztusban. Minden adott ahhoz, hogy jó termést hozzunk. Haszontalanságunk a Gazda ítéletét vonja maga után. Az ítélet pedig a pusztulást. Teremjünk hát a Gazda elvárása szerint!

Molnár Ottó

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
10 + 2 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: Tit 3:1–2 „Emlékeztesd őket arra, hogy rendeljék alá magukat az uralkodóknak és a felsőbbségnek: engedelmeskedjenek, és legyenek készek minden jó cselekedetre. Senkit se szóljanak meg, kerüljék a viszálykodást, legyenek megértők, teljes szelídséget tanúsítva minden ember iránt.”

Az, ahogyan többek között a hatóságokhoz és a felsőbbségekhez viszonyulunk, világosan megmutatja, mennyire vesszük komolyan az Úr Jézus szelídlelkűségben való növekedésre felszólító parancsát. Mai igénk teljes szelídséget kér tőlünk, kivétel nélkül minden ember iránt. Szerető családtagjainkhoz, jóbarátainkhoz még képesek vagyunk úgy-ahogy szelídséggel viszonyulni, de milyen magatartást tanúsítunk a nehéz természetű, erőszakos, minket kihasználó vagy elnyomó emberekkel szemben?