2022. augusztus 6., szombat

DÉLELŐTT | 
Lesz utolsó ítélet

Igehely: Jel 20:11-15; Kulcsige: Jel 20:12 „És láttam, hogy a halottak, nagyok és kicsinyek a trón előtt állnak, és könyvek nyittattak ki. Egy másik könyv is kinyittatott, az élet könyve, és a halottak a könyvekben írottak alapján ítéltettek meg cselekedeteik szerint.”

Egy trón, kétféle feljegyzés és kétféle ítélet. Lesz örök élet, de lesz örök halál is, ami örök, tudatos szenvedést, az isteni élettől való elválasztódást jelent. A világon a legkomolyabb dologról van itt szó. Az idő telik és ez esemény egyre közeledik. A nagy fehér trón előtt ott lesz mindenki: a nagyok is - a hatalmasok-, a kicsik is - a jelentéktelenek- és akik már meghaltak, azok is. Nem lesz akadály, ha valaki a tengerbe veszett, vagy éppen az űrben, tűzben vagy robbanásban halt meg. Meg fog jelenni. Az ítélet igazságos lesz (ezt jelenti, hogy a trón fehér) – mindenkinek a cselekedetei szerint – a szerint, ami a könyvekbe, az isteni feljegyzésekbe van írva. A másik könyvbe, az élet könyvébe írtak elsősorban nem a maguk, hanem valaki másnak a cselekedetei alapján lesznek megítélve, és ez milyen jó! Mert az Úr Jézus Krisztus igazsága alapján juthatunk a mennybe, nem a magunk cselekedetei által – ez a megigazulás Isten előtt. Hogy a hívők cselekedetei igazolják, hogy Jézust követik, az a megszentelődésről szól.

Van-e védőügyvéded? Ismered-e Jézust? Melyik könyvbe van írva a neved?

Kelemen J. Sándor

DÉLUTÁN | 

Az Úr háza a dicséret helye

Igehely: Zsolt 147:1-12; Kulcsige: Zsolt 147:7 „Zengjetek hálaéneket az Úrnak, énekeljetek hárfakísérettel Istenünknek!”

Szombat este lévén, jó, hogy ilyen gondolatokkal készüljünk vasárnapra, az Úr házába. Istent dicsérni jó, gyönyörűséges és illendő. Dicsérni az Urat lehet imádságban, éneklésben, hangszerekkel (7. v.). Dicsérni csak az tudja Istent, aki ismeri Őt és elkápráztatja az Ő lénye és munkája. Kiemelkedik igénkben Isten teremtő és mindent elrendelő hatalma, határtalan bölcsessége, irgalma és igazsága (6. v.). Ő az, aki uralkodik a teremtett világ felett és Ő gondoskodik is teremtményeiről. Milyen jó, hogy az Úr építi az Ő egyházát, és Ő gyűjti össze a foglyokat, akik még távol vannak. Meggyógyítja a sérült, összetört szíveket, és gyöngédséggel bekötözi a sebeket. Nincs az a trauma, amit ne tudna orvosolni az Úr a szívben.

Mi gyönyörködünk az Úrban, és Ő gyönyörködik azokban, akik félik az Ő nevét, és akik reménykednek kegyelmében, bíznak szeretetében. Az istenfélő szent élet kell legyen minden dicséret alapja. Ma este is jöjjünk bizalommal hozzá, kérjünk bocsánatot azért, amiben nem Ő kapta az elsőbbséget, hozzuk szívünket, hogy kötözze be, bízzunk szeretetében, gondviselésében, és fejezzük ki, hogy ki az Úr nekünk.

Kelemen J. Sándor

 Napi áhítat

Igehely: 2Móz 13:17–22; Kulcsige: 2Móz 13:17–18 „Amikor elbocsátotta a fáraó a népet, nem vezette őket Isten a filiszteusok országa felé, bár az közel volt, mert úgy gondolta Isten, hogy hátha megbánja a nép a dolgot, ha harcot lát, és visszatér Egyiptomba. Ezért kerülő útra vezette Isten a népet a Vörös-tenger pusztája felé. Hadirendben vonultak el Izráel fiai Egyiptomból.”

„Megvan az ideje a harcnak és a harc kerülésének” (Préd 3:1). Felső tagozatosként belekerültem több olyan helyzetbe, aminek verekedés lett a vége. Az iskolában a verekedést nem nézték el. Viszont voltak olyan helyzetek, amikor ki kellett állnom magamért. Ennek volt pozitív és negatív eredménye is. Volt, hogy többet nem csúfoltak, de az ellenőrzőm kezdett telni a figyelmeztetőkkel. Sokszor kerültem dilemmába, hogy most kell harcolni, vagy nem kell harcolni?