Igehely: Lk 19:11-27; Kulcsige: Lk 19:26 „De ő így válaszolt: Mondom nektek, hogy akinek van, annak adatik, akinek pedig nincs, attól még az is elvétetik, amije van.”
A példázat nagy hasonlóságot mutat – a nála sokkal ismertebb – tálentumok példázatával. De a történet szereplői itt is könnyen beazonosíthatóak. A nemes: maga Jézus, aki a távoli országba utazik, hogy királyi méltóságot szerezzen. A szolgák: a követői, a keresztyén hívők; az ellenséges „polgártársak” pedig az Őt elutasító emberek.
A „nemes” magatartása tárja elénk a példázat üzenetének lényegét.
1.) Mindenek előtt: Isten igényt tart szolgáira: rám, rád, az országa örökségébe visszafogadott minden gyermekére; mert „az Úréi vagyunk” (Róm 14:8). Sőt, mindenem: javaim, munkám gyümölcse is az Övé – erre is az Ige figyelmeztet: „Mid van, amit nem kaptál?” (1Kor 4:7)
2.) A számonkérés bizonyos: „Mert eljön az Emberfia... és akkor megfizet mindenkinek cselekedetei szerint.” (Mt 16:27)
3.) A fizetség nem marad el. Az Úr mondja: „akinek van, annak adatik...” - ez utal a „megfizetés” isteni logikájára és annak igazságosságára. A „jó és hű szolga” osztályrésze jutalmazás: újabb és nagyobb lehetőség a szolgálatra. A „gonosz szolga” számára ítélet következik (19:27), mert elhanyagolta, (valójában) megtagadta a szolgálatot, és ezért büntetés jár: mindennemű szolgálat lehetőségének elvétele. (19:26b)
Az Úr Jézus példázatai állásfoglalásra késztetnek. Az előttünk álló is ilyen: megkerülhetetlen kérdéseket szegez elménknek, szívünknek. Várod-e vissza Uradat? (Ha igen, életviteled igazolja-e állításodat?) Milyen Urat vársz vissza? (Hitelveid megállnak-e az Ige mérlegén?) Hogyan várod az Urat? (Valóban Ő ül szíved trónján?) Adjunk számot minderről és őszinte válaszokat – a mi Urunknak! Ő azt ígéri: „Boldog az a szolga, akit munkában talál ura, amikor megjön!” (Mt 24:46)
Ne feledd: „a jelen határozott kihasználása egy boldog jövő előfeltétele”. (A. Jülicher) Hidd el, megéri a hűséges fáradozás, mert „a ti munkátoknak jutalma van”. (2Krón 15:7 - Károli) Légy meggyőződve róla: „Isten jó gazda. Már a munka alatt megfizeti szolgáit, de fizet a munka végeztével is.” (C.H. Spurgeon)
Engem meggyőzött az Úr: életem igazi értelme az Ő szolgálata! Téged miről győzött meg Jézus példázata?
Leopold László
Fohászkodjunk, hogy Istentől kapott földi eszközeinket Isten akarata szerint tudjuk használni! - 2Móz 4:1-5
Az emberi gonoszság megítélése – 1Móz 6:5-17; 7:1-9 (Jn 3:18)
A Szentháromság üdvözítő áldása
Igehely: Ef 1:1-14; Kulcsige: Ef 1:13 „Őbenne pedig titeket is, akik hallottátok az igazság igéjét, üdvösségetek evangéliumát, és hívőkké lettetek, eljegyzett pecsétjével, a megígért Szentlélekkel.”
Az efézusi levél „minden fontos részletre kiterjedő tömör összegzése az evangéliumnak és az evangélium áldásainak; Istent magasztaló lelkületet ébreszt az alázatos olvasóban, és egyszersmind következetes, krisztusi életvitelre serkent” (Almási T.) Miért fontos ez? – Mert ez az egyház dicsőséges küldetése. Vegyük fontolóra! Hívővé válni: új önazonosság (1Pt 2:9a). Hívőként élni: új életprogram (1Pt 2:9b-10). A hitben megmaradni: a krisztusi „ellenkultúra” gyakorlatát vállalni-megélni az éppen dívó (de lényegében mindig pogány természetű) „korszerűvel” szemben. (Róm 12:2!) Aktuális kérdés és feladat volt ez az efézusiaknak – és az ma is – sőt: hatványozottan az. Ezért „a Biblia legidőszerűbb könyve” ez a levél; gondolj rá úgy, mint keresztyén „munkaköri leírásodra”!
Igeszakaszunk Pál hálaadása Isten megvalósult üdvtervéért, melyben a Szentháromság Isten megváltó munkája, üdvözítő áldásai követhetők nyomon. A Szentháromság: felfoghatatlan titok. Éppen ezért a Szentháromság titkát megértenünk nem szükséges – imádnunk annál inkább!
Mi szavakkal áldunk. Isten áldásai azonban tettek: a megváltás hatalmas tettei, amelyek az Istennel való megbékélésünket és az emberekkel való jó viszonyunkat munkálja – itt elsőrendűen az üdvösségre vonatkozó áldásokról van szó, amelyeket a Szentlélek tesz hozzáférhetővé számunkra. Az Atya Krisztusban áldott meg minket. Nélküle semmi, de „Őáltala, Ővele és Őbenne” (Jn 15) minden a miénk lehet. Ne feledjük hát: „Őbenne van – az ő vére által – a mi megváltásunk, bűneink bocsánata is; kegyelmének gazdagsága szerint” (1:7). Ezért válhattunk hívőkké. Mert „eljegyzett pecsétjével, a megígért Szentlélekkel, örökségünk zálogával” (1:13-14a).
Mindennek alapja pedig Isten szeretetében van. „Az Ő szívében gyökerező üdvakaratot nevezhetjük kegyelemnek.” Az üdvakarat pedig ez: „hogy megváltsa tulajdon népét az ő dicsőségének magasztalására” (1:14b). Mi lehet minderre a mi feleletünk? Nem lehet más, mint térdrehullás, imádat!
Légy mindig nyitott a Szentháromság üdvözítő áldásaira!
Leopold László
Új hozzászólás