2021. szeptember 13., hétfő

DÉLELŐTT | 
A szent sátor üzenete

Igehely: Zsid 9:1-10; Kulcsige: Zsid 9:9 „Példázat ez nekünk a mostani időre, mert ott olyan ajándékokat és áldozatokat mutatnak be, amelyek nem tudják lelkiismeretében tökéletessé tenni azt, aki az áldozatot bemutatja.”

A múltban folyó ószövetségi istentiszteleti rendet e sorok születésének idején az író valóságként mutatja be. A még folyamatban levő régi gyakorlatokat látjuk, amelyek nem voltak képesek megtisztítani a lelkiismeretet, sem tökéletessé tenni az áldozót. Mindezek „megírattak pedig a mi tanulságunkra, akikhez az időknek vége elérkezett” (1Kor 10:11). Az Ószövetségben a szentély útja el volt zárva a széles néptömegek előtt. Csak az isteni szolgálatra kiválasztott, és a törvény betűje szerint megszabott rendtartásban szolgálatot teljesítő szolgálattevők részére volt nyitva ez az út.

„Mikor pedig eljött az időnek teljessége, kibocsátotta Isten az ő Fiát” (Gal 4:4a). Jézus Krisztus elvégezte a teljes megváltás művét. „Jézus pedig ismét nagy fennszóval kiáltván, kiadá lelkét. És ímé a templom kárpitja fölétől aljáig ketté hasada...” (Mt 27:50-51a) A szentély útja az Úr Jézus Krisztus testének feláldozása által megnyílt. Akik elfogadtuk a felkínált kegyelmet, Isten fiaiként szabadon járulhatunk ez által mennyei Atyánkhoz. Tegyük most is ezt! Járuljunk színe elé, és szellemben imádjuk Őt!

Kelemen Sándor Tomi

DÉLUTÁN | 

Lehetetlen ígéret?

Igehely: 1Móz 18:9–15; Kulcsige: 1Móz 18:14 „Van-e valami lehetetlen az ÚR számára? Egy esztendő múlva visszatérek hozzád, és fia lesz Sárának.”

Ha megkérdezünk embereket: élhet-e valaki kilencven vagy száz évet? Talán néhányan ezt lehetségesnek tartanák. Kilencvenéves nőnek és százéves férfinak születhet-e gyermeke? Ezt az emberek nagy többsége lehetetlennek tartaná, mert ezt igazolja a természetes tapasztalat. Így volt ezzel Ábrahám is: „... és gondolá az ő szívében: vajjon százesztendős embernek lesz-é gyermeke? Avagy Sára kilencven esztendős lévén, szülhet-é?” (1Móz 17:17b) – kérdezte magában. „Vajon csakugyan szülhetek-é, holott én megvénhedtem?” (1Móz (18:13b) – hangzott Sára kérdése is.

A tapasztalatból származó természetes hitetlenség által átitatott kérdésekre nem késik az Úr válasza: „Avagy az Úrnak lehetetlen-é valami?” (1Móz 18:14a). Az isteni szó Ábrahám szívében gyökeres változást hozott: „És hitében erős lévén, nem gondolt az ő már elhalt testére, mintegy százesztendős lévén, sem Sárának elhalt méhére; Az Istennek ígéretében sem kételkedett hitetlenséggel” (Róm 4:19-20a). Az ígéret beteljesedett.

Szabaduljunk meg a természetes hitetlenségtől, és a Vele való közösségben csodákat élhetünk át!

Kelemen Sándor Tomi

 Napi áhítat

Igehely: ApCsel 14:1–7 Kulcsige: ApCsel 14:1 „Ikóniumban szintén bementek a zsidók zsinagógájába, és úgy hirdették az igét, hogy a zsidókból is, a görögökből is igen sokan lettek hívőkké.”

A nyíltan, bátorsággal hirdetett ige, amit Isten Szentlelkének a munkája erősít meg, mindenképpen reakciót fog kiváltani: vagy ellenszenvet, vagy megtérést. A hívő embernek tudatosítania kell magában, hogy az evangélium hirdetésének ára van. Azok, akik az evangéliumnak ellene állnak, mindent meg fognak tenni, hogy elhallgattassák az üzenet hirdetőjét. Pál és Barnabás pontosan azt tapasztalták meg, amire annak idején Jézus figyelmeztette a tanítványait: „Emlékezzetek arra az igére, amelyet én mondtam nektek: Nem nagyobb a szolga az uránál.