2021. március 31., szerda

DÉLELŐTT | 
Árulás

Igehely: Mk 14:10-11; Kulcsige: Mk 14:11b „Ő pedig várta a megfelelő alkalmat, hogy elárulhassa Jézust.”

Júdás az egész világtörténelem legnegatívabb szereplője. Az árulás jelképeként maradt fent az ő neve és még egy rivális csapathoz átigazoló sportolót is ezen a néven szólítanak. Tagja volt a tizenkét tanítványból álló csoportnak, de nem vállt soha igazi tanítvánnyá. Azért nem volt igazi tanítvány, mert sohasem követte tiszta szívvel Jézust. Önző, képmutató és materiális motiváció vezérelte őt, míg Jézussal járt.

Különbséget kell tenni a kísértés és a bűntől vezérelt élet között. Az igazi tanítványokat, köztük Pétert is megkörnyékezte többször is a sátán, de ő kész volt a bűnbánatra. Júdás ezzel szemben a szíve keménysége miatt adatott át a sátánnak és vitte véghez az árulást. Még belegondolni is nehéz, hogy egy szolga áráért árulta el Jézust (2Móz 21:32).

Még ez az embertelen tett is hozzájárult ahhoz, hogy Isten terve beteljesedjen. Isten végig a kezében tartotta a cselekmények szálát és a Júdás árulása több prófécia beteljesedését is jelenti. Isten kezéből nem csúszik ki soha az irányítás. Minden negatív eseménynek, élethelyzetnek meg van a maga szerepe Isten tervében. Ezzel a hittel nézz szembe ma is a kísértésekkel!

Mi motivál téged Jézus követésében?

Mit jelent számodra a rendszeres bűnrendezés?

Budai Dániel

DÉLUTÁN | 

Önkéntes áldozata

Igehely: Jn 10:17–18; Kulcsige: Jn 10:17 „Azért szeret engem az Atya, mert én odaadom az életemet, hogy azután újra visszavegyem.”

Sokkal nagyobb áldozat az, ha valaki önkéntesen hozza azt meg. Az önkéntesség sokszor hordozza magában a szeretetet, mivel valaki nem kötelező módon, hanem saját döntéséből tesz valaki másért. Jézus nem volt kényszerítve arra, hogy megváltsa az emberiséget. Jézus saját döntése következtében jött a földre és adta oda az életét, hogy aztán felvegye azt és életet adjon nekünk. Ő alárendelte magát teljesen az Atya akaratának és a hatalmát is az Atyától kapta.

Isten minket sem kényszerít, nem erőltet. A Jézus és az Atya közötti kapcsolat annak a példája, hogy milyen kapcsolatot akar Isten az emberrel. Jézus példáját követve mi is, önkéntesen átadhatjuk az életünket, hogy életet nyerjünk. Nem egyszeri átadásról van szó, hanem minden nap, újra és újra, önkéntesen odaszánhatjuk magunkat a szolgálatra. Isten tervei sokkal jobbak a mi elképzeléseinknél. Biztos tapasztaltuk már életünkben azt, hogy milyen áldással jár az önmagtagadó szolgálat. Kövessük az Atya parancsolatait és szolgáljuk Őt önkéntesen, szeretetből, ahogy Jézus is tette.

Budai Dániel

 Napi áhítat

Igehely: 2Krón 19:1–6 Kulcsige: 2Krón 19:3 „Bár volt benned valami jó is, mert kiirtottad az országból a szent fákat, és állhatatos szívvel kerested az Istent.”

„Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az ÚR azt nézi, ami a szívben van.” – jelenti ki Sámuel prófétának az Úr (1Sám 16:7). Isten látja, ami a szívben van: látja a rosszat, de azt a kis jót is: „Bár volt benned valami jó is… állhatatos szívvel kerested az Istent” (3.v.). Jósáfát azt terjesztette, amit érdemes volt, mert ezáltal munkálta Isten akaratát, és a megtérést szorgalmazta. Újra és újra kiment a nép közé. A lelki élet csak helyes rendtartással, jó tanáccsal, Isten nevében működik jól. Jósáfát megtérítette a korabeli embereket, őseik Istenéhez terelte szívüket.