Igehely: Mk 14:1-2; Kulcsige: Mk 14:1 „Két nap múlva volt a páska és a kovásztalan kenyerek ünnepe. A főpapok és az írástudók keresték a módját, hogy Jézust valamiképpen csellel elfogják és megöljék.”
A vallási vezetők Jézusban az ellenséget látták nem pedig az Isten Fiát. Túl rövidtávon gondolkodtak és nem akarták elhinni azt, hogy Ő Isten küldöttje, hisz akkor alá kellett volna rendeljék magukat Jézus hatalmának. Számukra a hatalom jelentette a mindent és szerettek uralkodni a nép fölött. A nép szerette Jézust és sokan követték Őt, ezért a vallási vezetők nem tudták csak egyszerűen félretenni az útból. A főpapok hatalma a néptől függött és sokszor választották a nem egyenes utat akaratuk érvényesítéséhez. Jézus ezzel szemben mindent félretett és nem folyamodott alattomos tervekhez, hanem őszintén és egyszerűen képviselte az igazságot. Az Ő autoritása nem a népszerűségében gyökerezett, hanem azt az Atyától kapta. Számára nem a földi hatalom volt a fontos, hanem az emberek szeretete és Isten országának hirdetése. Jézus minket is erre az egyszerű életformára tanít és hív. Nem az emberek véleményétől kell függjenek a hétköznapjaink, hanem az isteni alapelvek kell adják a gerincét az életünknek. Éljünk nap mint nap őszintén, egyszerűen, hirdetve Isten országát.
Ki az a személy, aki előtt igazán önmagad lehetsz?
Mitől gondolod magad értékesnek?
Jézus hogyan tudott független maradni mások véleményétől?
Budai Dániel
A szenvedő Messiás segélykiáltása
Igehely: Zsolt 22:1–25; Kulcsige: Zsolt 22:8 „Gúnyolódnak rajtam mind, akik látnak, ajkukat biggyesztik, fejüket csóválják.”
A Zsoltárok könyve imádságoknak és énekeknek a gyűjtőkönyve. Leginkább a dicsőítő és magasztaló zsoltárokat ismerjük és tanuljuk meg kívülről, de van több, amelyik keserűséget, panaszt tartalmaz. Az Istennel való beszélgetésünk nem csupán szép és jó mondatokból áll, hanem tartalmazhat panaszt, keserűséget még akár vádakat is. Isten arra hív minket, hogy öntsük ki előtte szívünket és mondjuk el Neki azt, ami bennünk van. Ha harag, negatív gondolatok, kétségbeesés vagy bármi is lenne a szívünkben ma, mondjuk el Istennek! Ha Dávid imádságát vesszük alapul, akkor nem hiányozhat a mondataink közül az imádat, Isten nagyságának elismerése. Dávid a múlt megtapasztalásait is felelevenítette magában és ezekből próbált erőt meríteni az őt körülvevő problémákhoz. Gondoljunk ma arra is, hogy ez a Zsoltár prófétikus és Jézus szenvedéseit is feleleveníti, hisz köntösére sorsot vetettek, és e Zsoltár kezdő mondata is elhangzott a kereszten. Jézus kapcsolata az Atyával a legerőteljesebb példa. Öntsük ki Isten előtt a szívünket, bármi is legyen abban.
Budai Dániel
