2021. március 26., péntek

DÉLELŐTT | 
Nem tudták, kivel vitatkoznak

Igehely: Mk 12:35-37; Kulcsige: Mk 12:37 „Ha maga Dávid mondja őt URának, akkor hogyan lehet a Fia? A nagy sokaság szívesen hallgatta őt.”

Életének utolsó hetében Jézus sok kérdést kapott, és mindre bölcsen megfelelt. A mai igeszakaszban Jézus az, aki kérdez. A többi evangélistánál ugyanez a szakasz azzal fejeződik be, hogy nem tudtak neki felelni a farizeusok és az írástudók. Életünk folyamán, lehet, sok kérdést felteszünk Istennek: Ez miért így történt? Miért engedted meg? Miért nem válaszolsz az imáimra? Talán sok alkalommal kísértettük már Urunkat a feleslegesen feltett kérdéseinkkel. Hadd emlékezzünk Isten szavaira: „Mert nem az én gondolataim a ti gondolataitok… Mert amint magasabbak az egek a földnél, akképpen magasabbak az én útaim útaitoknál, és gondolataim gondolataitoknál” (Ézs 55:8-9). A farizeusok és az írástudók nem tudták, hogy kivel vitatkoznak. Mi mennyire ismerjük az Urat?

Hadd emlékeztessen bennünket a mai ige, hogy amikor különböző kérdésekre követeljük a választ Istentől, Ő azt üzeni, hogy sokkal jobbak az Ő útjai és gondolatai, mint ahogy mi most azt meg tudnánk érteni. Életünk a legjobb kézben van.

Szabó Sándor

DÉLUTÁN | 

Szerető Atya, irigy testvér

Igehely: Lk 15:1–2, 11, 25–32; Kulcsige: Lk 15:27-28 „A szolga így felelt: A testvéred jött meg, és apád levágatta a hízott borjút, mivel egészségben visszakapta őt. Ekkor az megharagudott, és nem akart bemenni. De az apja kijött, és kérlelte őt.”

Ami miatt Jézus elmondta ezt a példázatot, az ismételten a farizeusok és írástudók zúgolódása. Ez a két csoport, akik erőteljesen ragaszkodtak Ábrahámtól való származásukhoz és Mózeshez, egyszerűen nem tudták elfogadni, hogy Jézus közösséget vállal azokkal, akik elszakadtak a mózesi törvényektől. A vámszedők (akik tulajdonképpen zsidó hazaárulók voltak) illetve a bűnösök éhsége Jézus és az Ő tanítása után rendkívüli volt. Jézus pedig közösséget vállalt velük, és segített nekik eltévelyedett állapotukból az Istenhez fordulni.

A példázatban ott van az otthon maradt fiú, aki szintén rosszallja tékozló öccsének az örömteljes fogadtatását. Felmerül a kérdés, különösen több évtizedes múlttal rendelkező gyülekezetek tagjai számára, hogy mi hogyan fogadjuk a „hazaárulók” és a bűnösök közeledését? Mi, akik „otthon maradtunk”, felelősek vagyunk abban, hogy segítsünk azoknak, akik kegyelemre éhezve szeretnének visszatérni Krisztushoz és a gyülekezethez. Őrizzen attól az Úr, hogy éppen a gyülekezeti tagok legyenek az akadályai a haza vágyakozó tékozló fiaknak!

Legyenek a mi gyülekezeteink tagjai olyan befogadóak, mint azt a szerető Atyától látjuk!

Szabó Sándor

 Napi áhítat

Igehely: 5Móz 15:12–18 Kulcsige: 5Móz 15:16 „De ha azt mondja neked: Nem megyek el tőled! – mert megszeretett téged és házad népét, mert jó dolga volt nálad.”

Különböző kapcsolatokban vagyunk jelen e világban. Ezek közül említek néhányat: társ, szülő, gyermek, testvér vagy szolga és úr viszonyában élünk. A Bibliának minden kategóriára megvan a tanítása, hogy a szerepek ne ütközzenek, hanem inkább harmonizáljanak. Mint ahogyan a teremtett világban is megvan az összhang, úgy az emberi társadalomban is meg kell, hogy legyen. Az egyházban, Krisztus népe közt is nagy ennek értéke. Az Ószövetség, de az Újszövetség is rendelkezik azokkal a tanításokkal, amit be kell tartani és követni kell.