2021. március 24., szerda

DÉLELŐTT | 
Ide is, oda is

Igehely: Mk 12:13-17; Kulcsige: Mk 12:17 „Jézus ezt mondta nekik: Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami Istené. És igen elcsodálkoztak rajta.”

Jézus életének utolsó hetét Jeruzsálemben töltötte, ahol sokat tanított, és nagyon sok kérdésre válaszolt. Ellenségei gyakran keresték a lehetőséget, hogy elnémítsák és megölessék.

Ez alkalommal a pénz kérdése merült fel. A zsidók büszkék voltak kiválasztottságukra, ugyanakkor a mózesi törvények bizonyos tekintetben korlátozták is a zsidók és más nemzetiségűek kapcsolatát. Azokban a napokban a zsidók egy pogány császár uralma alatt éltek. A hátsó szándékkal feltett kérdés az volt, hogy kell-e adót fizetnie zsidónak egy pogány származású uralkodó részére? Jézus bölcs válasza újból elnémította ellenségeit.

Ma talán másképp lehetne feltenni a kérdést. Isten népének a különböző fizetni valók mellett (számlák, adók stb.) kell-e az Isten királyságába is befektetnie? Vajon elég csak a túlélésre összpontosítani? Eltartani a családot? Természetesen, a család fenntartása is nagyon fontos. Azonban az Újszövetség tanít a pénzünk kezelésének helyes egyensúlyáról. Akkor mennyit adjak az Úrnak? Hadd kérdezzem meg: az Úr mennyit adott érted? Segítsen a válasz az egyensúly kialakításában!

Szabó Sándor

DÉLUTÁN | 

Kimért szeretet és odaadó szeretet

Igehely: Lk 7:36–50; Kulcsige: Lk 7:44 „Majd az asszony felé fordulva ezt mondta Simonnak: Látod ezt az asszonyt? Bejöttem a házadba, és nem adtál vizet a lábam megmosására, ő pedig könnyeivel öntözte lábamat, és hajával törölte meg.”

Jézus sokaknak felkeltette az érdeklődését szolgálata alatt. Többek között egy Simon nevű farizeusnak is, aki el is hívta Jézust a házába, és megvendégelte Őt. Valószínű, nem az őszinte érdeklődés, hanem a hibák keresése volt a farizeus indítéka, ahogy ezt más farizeusok is gyakran tették Jézussal. Mindamellett, hogy az általános és minden vendég irányába gyakorolt fogadtatást elhagyta Simon, ami arra a kultúrára volt jellemző (gondolva itt a lábmosásra, a vendég fejének olajjal való megkenésére), ítélkező gondolatokkal vádolta Jézust: „Ha próféta volna…”. Jézus nagyon is jól tudta, hogy ki az a nő, aki Őt rendkívüli módon köszöntötte.

Talán gyakran beleesünk mi is a farizeus által bemutatott bűnbe. Hajlamosak vagyunk felszínesen ítélni. Hajlamosak vagyunk arra, hogy „jobban tudjuk, mint Jézus”. Hajlamosak vagyunk bukdácsoló testvéreink felett hamar pálcát törni. Pedig ezeknek az atyafiaknak van a legnagyobb szükségük támogatásra, bátorításra, segítségre. Ha Simonon múlt volna, már rég kitette volna a szűrét ennek a bűnös nőnek. Te segítesz, vagy pálcát törsz a „bűnös”, bűnbe esett testvéreid felett?

Szabó Sándor

 Napi áhítat

Igehely: ApCsel 14:1–7 Kulcsige: ApCsel 14:1 „Ikóniumban szintén bementek a zsidók zsinagógájába, és úgy hirdették az igét, hogy a zsidókból is, a görögökből is igen sokan lettek hívőkké.”

A nyíltan, bátorsággal hirdetett ige, amit Isten Szentlelkének a munkája erősít meg, mindenképpen reakciót fog kiváltani: vagy ellenszenvet, vagy megtérést. A hívő embernek tudatosítania kell magában, hogy az evangélium hirdetésének ára van. Azok, akik az evangéliumnak ellene állnak, mindent meg fognak tenni, hogy elhallgattassák az üzenet hirdetőjét. Pál és Barnabás pontosan azt tapasztalták meg, amire annak idején Jézus figyelmeztette a tanítványait: „Emlékezzetek arra az igére, amelyet én mondtam nektek: Nem nagyobb a szolga az uránál.