2021. március 12., péntek

DÉLELŐTT | 
Legyen bennetek só!

Igehely: Mk 9:49-50; Kulcsige: Mk 9:49 „Mert majd minden ember tűzzel sózatik meg.”

Az Úr Jézus az előző versekben már utalt arra a tűzre, ami soha ki nem alszik. Ez a tűz az örök szenvedés tüze. Ebben azoknak lesz része, akik botránkoztatnak, és Isten kegyelme nélkül élik az életüket. A tűzzel való megsózatás tehát örök szenvedést és gyötrelmet jelent az elkárhozóknak. De tűz mindenkit fog érinteni. Még az Isten gyermekeit is. Az Úr Jézus azt mondja, hogy mindenki tűzzel fog megsózatni. Csak nem mindegy, hogy milyen tűzzel! Mert ott van az áldozatra váró tűz is. Láthatjuk, hogy a hívőkre is vár tűzzel való megsózatás. Amikor a hívők szenvednek, ez a szenvedés az életüket megtisztítja. Péter apostol is készíti a hívőket erre a megsózatásra: „Szeretteim! A szenvedés tüze miatt, amely megpróbáltatásul támadt közöttetek, ne háborogjatok úgy, mintha valami meglepő dolog érne titeket” (1Pt 4:12).

Adjunk hálát azért, hogy Isten a javunkat munkálja, amikor a próbákban úgy érezzük, hogy tűzzel sózatunk meg. Imádkozzunk, hogy az életünk legyen kedves áldozat az Úr előtt!

Veress Ernő

DÉLUTÁN | 

Csodálatos szabadulás

Igehely: Ézs 37:33–38; Kulcsige: Ézs 37:35 „Pajzsa leszek ennek a városnak, és megszabadítom önmagamért meg az én szolgámért, Dávidért.”

Ezékiás csodálatos szabadulást élt át az Úr kegyelméből. Helyzete kilátástalan volt, hiszen az asszír hadsereg elsöprő ereje minden ellenálló erőt felmorzsolt, és csak idő kérdése volt Jeruzsálem eleste is. Neki azonban olyan Istene volt, aki minden földi nagyhatalomnál erősebb! Hozzá imádkozott, és tőle kérte a kimenekedést. Istent az imádság nem hagyta szó nélkül. Elküldte angyalát, aki elsöprő győzelmet aratott, és a megmaradt ellenség fejvesztve menekült.

Figyeljünk meg három igazságot ebben a csodálatos szabadulásban: 1.) Isten pajzsa lett a városnak, és az ellenség nem árthatott neki. 2.) Isten önmagáért cselekedett, mert Ő hűséges ígéreteihez. 3.) Isten Dávidért is cselekedett, amikor a neki tett ígéretét váltotta be.

Ma is tudnunk kell, hogy Isten nem azért könyörül rajtunk, mert mi kiérdemeltük ezt. Nem azért lesz pajzsunk, mert mi sokat imádkoztunk, vagy kemény és kitartó munkával szolgáltuk Őt. Isten önmagáért cselekszik.

Készek vagyunk most ismét megalázkodni, hogy a szabadulásért kizárólagosan az Ő nagy nevére szálljon a dicsőség?

Veress Ernő

 Napi áhítat

Igehely: 1Kor 4:14–21 Kulcsige: 1Kor 4:21 „Mit akartok? Bottal menjek hozzátok, vagy szeretettel és szelíd lélekkel?”

A szeretet és a szelídség nem zárja ki az ostor, a bot – vagyis a kemény, érzelmekkel fűtött dorgálás – alkalmazását. Sőt! Vannak helyzetek, amikor ezekhez kell folyamodni, szó szerinti értelemben is. Ha ezeket az eszközöket „a szeretet karjával mozgatják” (C.H. Spurgeon), abból nem keletkezhet kár. Csak az az ember tud helyesen bánni ezekkel az eszközökkel, aki előbb önmagát fenyíti és fegyelmezi meg, aki folyamatos ostorozás alatt áll. Nekünk is mindig kezünk ügyében van a „bot”. Tudjuk-e rendeltetésszerűen használni?