Igehely: Ef 4:25-32; Kulcsige: Ef 4:30 „És ne szomorítsátok meg Isten Szentlelkét, aki az ő pecsétje rajtatok a megváltás napjára.”
Ne tévesszük meg magunkat azzal, hogy ha mi képesek vagyunk megszomorítani Isten Szentlelkét, akkor mi vagyunk kedvezőbb pozícióban, és Ő a gyengébb. Mert az Ő szomorúsága csak annyit jelent számunkra, hogy eltávozik tőlünk, magunkra hagy. Ahhoz, hogy úgy éljünk, ahogy hitetlen környezetünk, ahogy az eszünk kiadja, vagy egyenesen a sátán sugallja, ahhoz nem kell a Szentlélek segítsége. Ügyeskedni, gonoszkodni, úgy intézni a dolgainkat, hogy mindig nekünk legyen jobb, akár a tisztesség feláldozása árán, - ehhez nem kell se törvény, se kegyelem, se a Lélek vezetése. Ezt az ember magától is tudja. Fiatal pásztor koromban fogalmaztuk meg a feleségemmel, hogy elkárhozni senkinek se segítünk. De ha valaki üdvözülni akar, annak igen.
A Szentlélek által Isten el akarja pecsételni a hívőket, vagyis véglegessé akarja tenni a hozzá tartozásukat. Méghozzá már itt a földön, és majd odaát az örökkévalóságban. Ha a Bibliában a felszólító módot találjuk, azt mindig komolyan kell vennünk. Mert nekünk kell levetkőzni a bűnünket, felhagyni a haraggal, a csalárdsággal, a hazugsággal. Az Igazság Lelke ilyenekkel nem vállal közösséget. Mert Ő a jóság, az irgalmasság, a megbocsátás Lelke. Ha ezt akarjuk, akkor segít.
Hegyi András
A Lélek törvénye alatt
Igehely: Róm 8:1–13; Kulcsige: Róm 8:2 „Mert az élet Lelkének törvénye megszabadított téged Krisztus Jézusban a bűn és a halál törvényétől.”
A kárhoztató ítélet alóli felmentésünk csak Krisztus keresztáldozatáért lehetséges. Aztán a szabadítás lehetővé teszi, hogy Istennek tetsző életet éljünk. Vívódásaink is elárulják, hogy döntési helyzetbe kerültünk. Ilyenkor alapjában két lehetőség áll előttünk. Az első, hogy örvendező felbuzdulásunk után visszatérünk a régi és megítélt életmódunkhoz. A másik az, hogy elkezdünk Lélek szerint járni. A kettő nem vegyül, hanem harcban áll egymással.
Mert a test cselekedetei: házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás, bálványimádás, varázslás, ellenségeskedés, viszálykodás, féltékenység, harag, önzés, széthúzás, pártoskodás, irigység, gyilkosság, részegeskedés, tobzódás, és ehhez hasonlók. (Gal 5:19-21) Akik így élnek, Isten előtt nem lehetnek kedvesek. Nem az ítélet napján, hanem már most se. De a Lélek természetéből fakad a szeretetünk, az örömünk, a békességünk, a türelmünk, az egymás felé való szívességünk, a jóságunk, a hűségünk, a szelídségünk, az önmegtartóztatásunk.
Pál apostol szava nagyon egyértelmű: akik nem öldöklik meg az óemberi testiességüket, azokban sosem terem meg a Lélek gyümölcse. Akik pedig az Úréi, azok egy náluk nagyobb erő, a Szentlélek ereje segítségével termik a jó gyümölcsöt.
Hegyi András
