2021. május 20., csütörtök

DÉLELŐTT | 
Teljes egyesülés

Igehely: 1Kor 12:12-14; Kulcsige: 1Kor 12:13 „Hiszen egy Lélek által mi is mindnyájan egy testté kereszteltettünk, akár zsidók, akár görögök, akár rabszolgák, akár szabadok, és mindnyájan egy Lélekkel itattattunk meg.”

Ha megértenénk végre ezeket az igéket, és hálás, ámuló szívvel csodálnánk Istennek a Krisztusban megmutatkozó kegyelmét, bizonyára kevesebbet panaszkodnánk, irigykednénk, akadékoskodnánk, és többet munkálkodnánk testvéreink javáért – mert egy testté kereszteltettünk mindazokkal, akik az Atya választottaiként Krisztus vérének oltalma alatt állnak. Egy testté kereszteltettünk mindazokkal, akikkel talán nem vagyunk egyek a lényegtelen dolgokban; akiktől így vagy úgy különbözünk. De nem is kell egyformáknak lennünk – azon kívül, hogy egyazon Lélek munkálkodik bennünk – hiszen a test sem azonos tagok sokaságából áll, hanem az egész testet szolgálni hivatott különbözőkből. A Krisztus testében semmi sem véletlenszerű, és nincs semmi, ami csak alkalmi volna. A Krisztus teste tökéletes, mert a Krisztus áldozata tökéletes volt. Tökéletes egység azonban akkor lesz, amikor elmúltak, jelenvalók és eljövendők a Krisztus arcát színről színre látva csodálják egymáson a kegyelem munkáját, és egyedül Neki adnak minden dicsőséget. Amennyiben rajtunk áll, törekedjünk már most a szeretetre, az építő egységre!

Kiss Lehel

DÉLUTÁN | 

Segítséget jelent az Úr munkájában

Igehely: ApCsel 11:22–24; Kulcsige: ApCsel 11:23 „Amikor megérkezett, és látta az Isten kegyelmét, megörült, és bátorította mindnyájukat, hogy szívük szándéka szerint maradjanak meg az Úrban.”

Az Úr munkája nem a Pál munkája, nem a Barnabás munkája, nem az én munkám vagy a te munkád – mi csak szolgák vagyunk a magunk helyén, a magunk idejében. A vetőmag nem a miénk, a kévék sem a mieink lesznek. A miénk csak az orcánk pirulása. Mi csorbát szenvedhetünk, de az Úr munkája nem fog csorbát szenvedni! Mi megállhatunk, de az Úr munkája nem fog megállni! Ez a munka az Atya-megszabta időre dicsőségesen, maradéktalanul bevégződik, és semmi hiányosság nem lesz benne. Jó dolog – még egytálentumos szolgaként is! – a Lélek által ráhangolódni erre a munkára, legyen akár látványos, akár az emberi szemek előtt rejtett a ránk eső rész. Jó dolog, mert az örökkévalósággal köt össze, a romolhatatlannal. Jó dolog, mert Krisztus által egyedül ebben lelünk igaz beteljesedést. Ez a munka a térdeinken kezdődött, és imádságban folytatjuk az utolsó pillanatig, ha hiányosan, ha meg-megroggyanva is – ilyenkor a Lélek kimondhatatlan fohászkodásokkal van segítségünkre. Barnabás az Úr munkáját végezte a maga helyén, azt végezzük mi is. Bizonnyal győzedelmes vállalkozás!

Kiss Lehel

 Napi áhítat

Igehely: Zsolt 34:1–11 Kulcsige: Zsolt 34:2 „Áldom az Urat mindenkor, állandóan őt dicséri szám.”

Sokszor úgy érezzük, megszégyenítenek bennünket Dávid zsoltárai. Egy másik szövetségben élt, istenismeretre is kevesebb lehetett, mint nekünk, mégis annyira túlcsordul belőle a hálaadás és az Isten dicsérete, hogy az mindenképp példa számunkra. Te mivel szoktál dicsekedni, kimondva vagy kimondatlanul? „Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj” (Lk 6:45b). Be kell látnunk, hogy annyi mindennel megtelik a szívünk, ami nem Isten dicsérete, legyen az akár aggódás, félelem vagy a kívánságaink betöltésére való igyekezet.