2021. május 17., hétfő

DÉLELŐTT | 
Jézus példája és rendelése

Igehely: Mt 3:13-17; Kulcsige: Mt 3:14 „János azonban megpróbálta visszatartani őt: Nekem volna szükségem arra, hogy megkeresztelj, és te jössz hozzám?”

Amikor a Fiú, akire nézve teremtetett minden mennyen és földön, tökéletessége ellenére beállt a bűnösök sorába, és alámerítkezett, a Szentlélek Isten galamb formájában leszállt a vállaira, az Atya Isten pedig a szeretet mennyei szózatával tett róla bizonyságot. János egész lényét átjárhatta a méltatlanság és érdemtelenség tudatának, és e felséges, egyedülálló pillanat átélésének szent borzongása – eszköz lehetett a minden időkre szóló, nagy példamutatásban. Azóta is hasonló érzések járnak át minden, e példa és rendelés szerinti, élő hitű bemerítőt és bemerítkezőt. De többnek kell itt lennie fennkölt érzéseknél, ünnepélyes hangulatnál! Az újjászületés csodájának kiábrázolása mellett a bemerítés a kísértésekkel szembeni állandó harc, a szolgálatra való elköteleződés, a végső leheletig tartó Krisztus-követés vállalása is. Megégetett, vízbefojtott mártírok nagy sokasága adta bizonyságát e példa és rendelés komolyságának, és annak, hogy az igaz hívőt semmilyen helyzetben el nem hagyja a Szentháromság egy, örök, igaz Isten. Törekszel-e hűséges maradni az Úrhoz, egykori bizonyságtételedhez?

Kiss Lehel

DÉLUTÁN | 

Mindent újjá tesz

Igehely: Jn 3:5–8; Kulcsige: Jn 3:8 „A szél fúj, amerre akar; hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön és hová megy: így van mindenki, aki a Lélektől született.”

Valaki parancsolt a Szélnek. És akkor halálos álmunkból éledezni kezdtünk, és érezni kezdtük az Isten utáni vágy tikkasztó szomjúságát. Akkor ige-harmattal dúsan feszült nekünk a talpraállító, sírásra fakasztó Szél, mert valaki parancsolt a Szélnek. Akkor átölelt az öröktől fogva való isteni szeretet, és ott, a Golgota keresztje tövében – ahová nem is tudjuk pontosan, mi módon kerültünk – megtörtént velünk az újjászületés csodája. Megnyilt a szabad bemenetel lehetősége a kegyelem királyi székéhez. A régiek elmúltak, és ímé, újjá lett minden! Csoda volt ez – semmi erőlködéssel, tudománnyal ki nem csikarható. A Lélek munkája volt, mint minden esetben, amikor valaki undorodva és könnyesen hátat fordít a bűnnek, és rácsodálkozik a mennyországra. Hogy miként, mikor és kivel történik ez meg, a Szentháromság egy, örök, igaz Isten titka – Övé minden érdem és dicsőség egyedül! Merüljünk hát el dicséretében, álljunk hát testestől, lelkestől szolgálatába! Higgyük, hogy Aki bennünk ilyen titokzatos módon munkálkodott és munkálkodik, zúgó szélként megtalálja azokat is, akikért hittel imádkozunk!

Kiss Lehel

 Napi áhítat

Igehely: Zsolt 34:1–11 Kulcsige: Zsolt 34:2 „Áldom az Urat mindenkor, állandóan őt dicséri szám.”

Sokszor úgy érezzük, megszégyenítenek bennünket Dávid zsoltárai. Egy másik szövetségben élt, istenismeretre is kevesebb lehetett, mint nekünk, mégis annyira túlcsordul belőle a hálaadás és az Isten dicsérete, hogy az mindenképp példa számunkra. Te mivel szoktál dicsekedni, kimondva vagy kimondatlanul? „Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj” (Lk 6:45b). Be kell látnunk, hogy annyi mindennel megtelik a szívünk, ami nem Isten dicsérete, legyen az akár aggódás, félelem vagy a kívánságaink betöltésére való igyekezet.